16. szám 1998. április 1.

Szubjektív: Gábor! Láttunk a Kifutóban (TV2), koncerteken szerepelsz, és egy jazz-együttes tagja vagy. Hamar felvetődik bennem a kérdés: Te most egy angoltanár vagy, aki hobbiból énekelget, vagy már elsősorban inkább énekes, aki emellett középiskolában tanít?

Szabó Gábor: Nagyon jó kérdés. Azt hiszem, nem lenne helyes, ha válaszolnék erre. Az igazat megvallva soha sem tartottam magam angoltanárnak. Én Szabó Gábor vagyok, ennyi. Nem szeretem, ha az embert beleerőltetik egy skatulyába, ha konkrét szerepet szabnak valakinek. Szerintem nem jó dolog ilyen kategóriákat alkotni. Amikor például egy ideig nem ettem húst, akkor sokan kérdezték tőlem: "Te vegetáriánus vagy?!" Erre én mindig ugyanazt feleltem: "Nem, nem vagyok az. Csak most ilyenem van." Az éneklésre visszatérve: való igaz, hogy az utóbbi két évben tényleg komolyra fordult a dolog.

Szubjektív: Mennyire komolyra?

Szabó Gábor: Nos, úgy néz ki, most már lehet, hogy lesz belőle valami. Olga néni, az énektanárom (Sík Olga növendéke volt többek között Presser Gábor és Katona Klári is - a szerk.) azt mondta nekem nemrég, hogy két év tanulás után akár az Operaházba is kerülhetek. Persze nagyon érdekel a jazz műfaja is... majd meglátjuk.

Szubjektív: Hogyan lett Szabó Gáborból Heródes?

Szabó Gábor: Olga néni mondta mindenkinek, aki hozzá jár énekelni, hogy menjen, próbálja meg a Kifutót. Először természetesen el kellett menni egy meghallgatásra. Saját magam vittem számokat, például Júdást a Jézus Krisztus Szupersztárból, de azt nem hallgatták meg, mondván, hogy rockopera-részleteket nem lehet énekelni a műsorban. Valaki viccesen megjegyezte, hogy a Heródes sokkal jobban illene hozzám. Néhány dalomat felvették videóra, mondták, hogy majd értesítenek. Értesítettek. A válasz az volt, hogy nem kellek. Nem hasonlítok igazán senkire.

Szubjektív: Te erre, gondolom, elkeseredtél.

Szabó Gábor: Nem, épp ellenkezőleg. Örültem neki, mert Olga néni mindig azt tanította nekünk, hogy az a jó, ha nem akarunk hasonlítani arra, akinek a számát énekeljük, hanem magunkat alakítjuk. Aztán hirtelen jött az újabb telefon, hogy mégis nagyon kellenék, és hogy Heródesre nagy szükségük van.

Szubjektív: Milyen Vágó István riportalanyának lenni?

Szabó Gábor: Nagyon felkészült műsorvezetőnek ismertem meg. Igazán profi a szakmájában. Mind a hatunkkal leült külön-külön negyedórára beszélgetni a forgatás előtt. Engem azzal fogadott, hogy a dalom első sorait elmondta fejből. Egyből megtaláltuk a közös hangot.

Szubjektív: És a forgatás?

Szabó Gábor: Érdekes dolog. A műsor felvétele egészen máshogy zajlott, mint ahogy az a televízióban látható volt. Az egész forgatás négy-öt óráig tartott. Előtte az előző részt vették fel, annak a végére érkeztünk mi. Nálunk először sorban felvették a riportokat. Aztán következtek a számok, nem is a műsor szerinti sorrendben. Először jöttek a fiúk, aztán a lányok, mert nekik több ideig kellett csinálni a frizurájukat.

Szubjektív: Apropó, frizura.

Szabó Gábor: Igen, ezt sokan kérdezik. Rajtam nem paróka volt. Az a saját hajam volt, befújták valamilyen habbal.

Szubjektív: Heródest megtapsolta a közönség.

Szabó Gábor: A közönség fantasztikus volt. Úgy csinálják, hogy van egy ember, akinek az a dolga, hogy beül a nézőtérre és a jó hangulatot fenntartja. Amikor például nem volt felvétel, akkor mindenkinek fel lehetett menni a színpadra, ott ökörködtek. Egyébként engem sokan elkísértek oda. Eljöttek a szüleim is, pedig már nem fiatalok. Ők is nagyon élvezték.

Szubjektív: A zsűri egy másik számot ítélt győztesnek. Nem sajnáltad?

Szabó Gábor: Eleve úgy vágtam neki az egésznek, hogy tudtam: rockoperával nem nyerhetek. De nem is a verseny miatt mentem. Csak azt akartam, hogy úgy meg tudjam csinálni a dolgot, ahogy szeretném. Nehéz dolgom volt, pozitívan kellett hatnom egy negatív karakter bőrében.

Szubjektív: Most még egyelőre más énekesek számait adod elő. Lehet, hogy majd később saját számaid is lesznek?

Szabó Gábor: Ha valaki ír nekem dalt, akkor szívesen fogadom. Mivel a jazz vagy az opera irányába szeretnék specializálódni, ez nem lesz jellemző. Persze lehet, hogy belekóstolok más műfajokba is. Olga nénitől tanultam: mindent meg kell próbálni...