18. szám 1998. június 10.

Elsőre nem is tűnik olyan meggondolatlannak ez a felkiáltó mondat. Bár nem tudom, ti hogy vagytok vele de én nem látom olyan feketén-fehéren jónak az év végét. Tudjátok, minden jóban van valami rossz. Azaz az év végével nem is lenne sok bajom, csak az utolsó két hetet kéne átaludni előtte.

Teljesen "kész" az, amin manapság egy átlagos harmadikos átmegy, az év végi hajtás címszó alatt. Hiszen már itt vannak a nyakunkon a vittpontszámokazegyetemrefontosakéssokatszámítanak jegyek, amik tényleg nem ártanak meg, ha mondjuk ötösre sikerülnek. És itt nem csak arról van szó, hogy a lusta diák egész évben úszkált a négyessel, és most belehajt, mert ötöst szeretne. Egy csomó tanár, aki észreveszi, hogy lassan haladt az anyaggal egész évben most hatodik sebességbe kapcsol, és számtalan tesztnek, felmérésnek és stressznek veti alá a diákot, hogy befejezzék az év végére a tanterv szerint előírtakat. Persze tisztelet és üdvözlet a kivételnek. Ha statisztikai adatokkal akarom alátámasztani az előzőekben állított dolgokat, akkor elég elmesélnem, hogy minap egy barátommal egy éppen holtpontra jutott óra semmittevő pillanatában felvázoltuk az év végéig megírandó dolgozatok, és elmesélendő beszámolók, illetve a hátralevő napok számainak arányát és meglepődve láttuk, miután többször is utána számoltunk hitetlenkedve, hogy kicsit több, mint 1 egész jött ki. Szóval minden napra egy kihívás. Így az év vége fele úgy látszik minden nap egy kis challenge day.

Így hát szerencsétlen diáknak nemcsak lazítani (egy kis party), de még aludni sincs sok ideje az év vége felé. Erre meg még vége sincs az év végi hajtásnak, és a gonosz média olyan buktatókkal nehezíti a példás bizonyítvány felé vezető utat, mint éjjel 1-2 óra fele kezdődő, idegölő, fantasztikus NBA meccsek. Sőt a hajrá utolsó 3 napjában, és még a vizsgafelkészülés alatt is napi 3x120 percet próbál elvenni a fiatal futballrajongók tanulásra szánt idejéből, olyan egyszerű eszközökkel, mint a világ 32 legjobb csapatának összecsapásai, élőben Franciaországból.

Aztán döntsön szegény, magárahagyott gyerek, hogy mit kezd azzal a kevés idővel, ami a rendelkezésére áll. Én például szívesen felvilágosítanám azt, aki kitalálta, hogy egy nap csak 24 órából álljon. Mert hát jó dolog, hogy az 3x8 óra, és hogy ezt csak munkára, szórakozásra, és pihenésre kell pazarolni, de ki tud ma megélni napi 8 óra munkából.

De persze ha már június 20-a, lenne nem így állnék hozzá a dolgokhoz. És mivel addig is van még egy-két igen meleg nap, hát mindenkinek sok energiát és szerencsét kívánok. Az olaszoknak meg azt, hogy nyerjék meg a VB-t.

Jó nyaralást mindenkinek!