18. szám 1998. június 10.

Ebben a rovatban főleg diákok munkáit szeretnénk bemutatni. A következőkben egy egészen fantasztikus összefoglalást olvashatunk a Naprendszerről. Egy idegen lény közeledik bolygónk felé… Az írás egy hetedikes lány munkája.

Jelentés a Galaktikus Birodalmi Tanács Felderítési Igazgatóságának

Önök most éppen az MZ/X98-as felderítőegység lézerírású kapszulába rejtett jelentését tartják a kezükben. Azt a feladatot kaptam önöktől, hogy derítsem fel az XP katalógusban 2298-as számmal jelölt rendszert.

Otthonról, a Culharrtease-bolygóról a Nagy Thetya-i csata leverésétől számítva a 698-dik esztendőben indultam el. Annak is az utolsó, 538-dik napján, Maupsh hónapban. Az utat egy Tapsh-9001 márkájú űrhajón tettem meg, ami a fény sebességénél 2-szer gyorsabb. Utazásom 1280 óráig, tehát pontosan 40 napig tartott. Ezalatt négyszer végeztem fényugrást és két dimenzión csúsztam át. Amikor odaértem, fontos felfedezést tettem. Abban a rendszerben ÉLET van (bár hozzánk képest még elég fejletlen)! Figyelemre méltó az arra való törekvésük, hogy megismerjék, jobbá, szebbé, kényelmesebbé tegyék a környezetüket.

Természetesen a "Galaktikus utazók nagy törvénykönyvének" hatodik paragrafusának második cikkelye értelmében én nem avatkoztam bele az ő életükbe. Megdöbbenve tapasztaltam azonban, hogy ezt más rendszerek utazói megtették; az ottlakók számára megmagyarázhatatlan eseményeket okozva. Ezeket az eseményeket ők bizonyos X-aktákban rögzítették. Közben egyre több ottlakó szembesült a ténnyel: "The truth is out there".

Most pedig jöjjön a rendszer rövid bemutatása! (Ennél az ottlakók elnevezéseit is használom). A rendszerüket Naprendszernek hívják. Egy átlagos méretű csillagból - Nap - és nyolc bolygóból áll. Ezenkívül tartalmaz még két kisbolygóövezetet és több száz milliárd üstökösmagot.

Első találkozásom a Naprendszerben az úgynevezett Oort-felhővel esett meg. Ez egy anyagfelhő, melyben több százmilliárd üstökösmag lehet. Megfelelő körülmények hatására egy üstökösmag kiléphet az Oort-felhőből és behatolhat a belső Naprendszerbe. Ahogy közeledik a Naphoz, fontos átalakulásokon megy keresztül. A Nap hatására a magban lévő gázok felmelegszenek és párologni kezdenek. Az üstökösmagot egy egyre terjeszkedő ködös alakzat veszi körül, a kóma. Átmérője százezer és egymillió km (a km nagyjából megfelel a mi Xscypoletra nevű hosszúságegységünknek) között van. A napsugárzás hatására világítani kezd, ilyenkor válik az üstökös láthatóvá. Nagyobb üstökösök körében néha előfordulhat, hogy a kómát egy több millió kilométer átmérőjű hidrogénfelhő veszi körül. Az üstökös csóvája úgy alakul ki, hogy a napszél a kóma egy részét elfújja. Két fajta csóva alakulhat ki. A görbült, rövidebb csóva, ami porból áll, és egy hosszabb, egyenes amit gázok alkotnak. Ez utóbbi elérheti a több százmillió kilométeres hosszúságot. Mivel mind a kétféle csóvát a napszél alakította ki, így a Nappal ellentétes irányba mutatnak.

Ahogy továbbhaladtam az űrhajómmal, hirtelen kisbolygók sokasága vett körül. A Kuiper-objektumok. Ezek mind a Kuiper-övbe tartoznak, mely nevét Gerard P. Kuiperről kapta. Méretük 100 és 400 kilométer között változik.

A Kuiper-objektumok családokra tagolódnak. Ezek közül az első a Kentaurok (Chiron-család). Ezek a Kuiper-övből megszökött objektumok a nagybolygók pályáit sértő pályákon haladnak; sorsuk tehát meg van pecsételve. A nagybolygók rángatták ki őket a Kuiper-övből, és jelenleg "labdáznak" velük. Valószínű, hogy kipenderítik őket a Naprendszerből, de lehet, hogy a holdjukká fognak be néhányat.

Az utam során hét ilyennel találkoztam. Közülük is a Chiron a legkülönösebb, mert üstökösökhez hasonló aktivitása van.

Az objektumok következő csoportja a Plútócskák (Plútó-család) Ilyen a Kuiper-objektumoknak közel a fele. A Neptunusszal 3:2 rezonanciaviszonyban vannak, így a gázóriással semmilyen módon nem ütközhetnek össze, mivel mialatt a Neptunusz kétszer kerüli meg a Napot, ők háromszor. Nevüket onnan kapták, hogy a Plútóra is ez a rezonanciaviszony jellemző.

A Kuiper-öv legkülső csoportja a valódi Kuiper-objektumok nevet viseli. Ezeket az jellemzi, hogy 44 és 52 CS. E. közötti pályával rendelkeznek (egy CS.E., azaz csillagászati egység körülbelül megfelel a mi P.K., azaz Pullus Kyper nevű mértékegységünknek, vagyis 150 millió km-nek). Minimális neptunusztávolságuk 10 CS.E. Ez már rezonancia nélkül is stabil pályát jelent.

A Kuiper-övben van még egy furcsa hármas, mely egyik családba sem sorolható be. Ez a hármas a Plútó, a holdja, a Charon és a Neptunusz egyik holdja, a Triton.

Közülük a legnagyobb a Plútó, melynek átmérője 2300 km. Nagy mérete miatt felfedezésétől (1930-tól) évtizedekig a kilencedik bolygóként tartották számon a földlakók, de a közelmúlt kutatásai során már ők is rájöttek, hogy nem bolygó. A Plútó holdja, a Charon (átmérője 1100 km) a Plútóhoz viszonyítva a legnagyobb hold a Naprendszerben. Mindkettő jeges égitest. A Plútónak igen ritka, főként metánból álló légköre van. Egy fagyott vízből, ammóniából és metánból álló kozmikus jéghegy. Felszíni hőmérséklete rendkívül alacsony, mindössze -230 °C. Átlagos sűrűsége a vízéhez hasonló. Pályája erősen elliptikus. Érdekes az is, hogy a Plútó és a Charon mindig ugyanazt az oldalát mutatja egymásnak, mintha egy óriási acélrúddal lennének összekötve. A Naprendszer legtöbb holdja mindig ugyanazt az arcát mutatja a bolygója felé, a Plútó viszont az egyetlen aki ezt viszonozza.

A Plútó és a Triton sűrűsége sokkal nagyobb, mint a gázóriásoké. A mozgásukat is igen furcsának találtam; a Triton például retrográd irányban kering a Neptunusz körül, a Plútó pályája pedig eléggé eltér az ekliptika síkjától, ráadásul, még keresztezi is a Neptunusz pályáját. Lehetségesnek tartom, hogy a Plútó, a Charon és a Triton az utolsó túlélői egy halom hasonló méretű égitestnek, melyeket a Neptunusz takarított el, ezeket pedig jelenlegi pályájukra kényszerítette.

Következő találkozásom a Neptunusszal esett meg. Ez a Naptól számított nyolcadik bolygó. A színe kékes, mert a légköre főleg hidrogénből, héliumból és metánból áll. A bolygó gyönyörű ékességei a légkör tetején lebegő fátyolfelhők. Felülete gyorsan változó. Légkörének legfeltűnőbb alakzata a Nagy Sötét Folt nevet viseli. Ez egy kb. 14000 km átmérőjű ovális felhőörvény, ami 2000 km/h sebességgel kavarog. Olyan nagy, mint maga a Föld. Ezen kívül még sok kisebb légörvény is található a Neptunusz légkörében. A Neptunusznak van gyűrűje is, ami két keskeny gyűrűből, és a közöttük húzódó vékony porsávból áll. Nyolc holdja van, ezek közül is a legnagyobb a Triton, amelynek a sugara 1360 km. Ez a Naprendszer hetedik legnagyobb holdja. Talán van némi légköre, mely metánból és nitrogénből áll (ezt igazándiból még én sem tudtam egyértelműen eldönteni). Felszíni hőmérséklete eléri a -235°C-ot, ez a Naprendszerben valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet. Megfigyeltem rajta gejzír- és vulkánkitöréseket is. Ennek a holdnak az érdekessége, hogy a keringése fordított irányú, vagyis retrográd. A Triton halálra ítélt hold; spirális pályáján a Neptunusz felé mozog, ezért a becslések szerint 10-100 millió év múlva a saját bolygója fogja szétszakítani.

Miután már ennyi mindent megtudtam erről a bolygóról, továbbhaladtam következő felé. Ez az Uránusz. Tengelyferdesége igen nagy; 98°. Forgásiránya a megszokottól ellentétes, vagyis retrográd. Hidrogénből és héliumból áll. Zöldes színét a légkörében található metángáztól kapta. A légkör ezen kívül tartalmaz még hidrogént és héliumot. A szelek halvány, alig látható felhősávokat alakítanak ki rajta. Az Uránusznak legalább tizenegy gyűrűje van, melyek elfekedett metánjégből állnak. A bolygónak tizenhét holdja van, melyek között egy sincs olyan, ami igazán nagy méretű lenne. Az Uránusz holdja többek közt a Titania, az Oberon és a Miranda. Ez utóbbi igen különös hold; jeges, barázdált, sziklák és sík területek váltogatják egymást a felszínén.

Szép bolygó az Uránusz, de sajnos a további kutatásaim érdekében ott kellett hagynom, és tovább kellett haladnom a Szaturnusz felé. Ez egy csodálatos bolygó. A színe krémsárga. Ha egy versenyt rendeznénk a bolygók között, a Szaturnusz sok mindenben dobogós lenne. Ő a Naprendszer második legnagyobb bolygója. Neki van a legnagyobb gyűrűrendszere. Sőt! A Naprendszerben a legtöbb holdja is neki van (23 db), ezek közül a Titán a Naprendszer második legnagyobb holdja, és bizonyíthatóan van légköre, mely 95% - ban nitrogénből áll. Nem rossz mi?

De most, hogy elmondtam ezeket a figyelemre méltó tényeket, jöjjenek a megfigyelések. A Szaturnusz az eddigi bolygókhoz hasonlóan szintén gázóriás. Anyaga főként hidrogén és hélium, magja nehéz anyagokból áll. Gyűrűi apró holdak milliárdjaiból, törmelékből, szikladarabokból és jégkristályokból állnak. A Szaturnusz holdja többek közt a Mymas, melynek az ismertetőjele az óriás kráter az oldalán, az Enceladus, ami a Szaturnusz egyik primer holdja, jégből van. A Thetys és a Dione is jégből áll. A Szaturnusz másik négy primer holdja az imént említett Mymas, a Rhea, az Iapetus és a Hyperión. A Hyperión alakja olyan, mint egy burgonya.

A bolygók versenyében szintén sokszoros dobogós lehetne a következő bolygó, a Jupiter. Például a mérete miatt. Kétszer akkora, mint az összes többi bolygó együttvéve. Feltűnően sávozott. Ő is egy gázóriás. Légkörét hidrogén, hélium, ammónia és metán alkotja. Maximális hőmérséklete -150 °C. Légkörének legkiemelkedőbb alakzata a Nagy Vörös Folt, melyben a Föld háromszor is elférne. Neki is sok holdja van; 16 db. Közülük négy; a Galilei-holdak kiemelkedően nagyok, a Naprendszer hét legnagyobb holdja közé tartoznak. Mind a négyen! Azon belül is a Ganymedes a Naprendszer legnagyobb holdja, sugara 2631 km. A Callisto a harmadik helyet képviseli 2400 km-es sugárral. Hasonlítanak egy kissé egymáshoz. Mindkettőt ősi meteor-becsapódások okozta kráterborítás jellemzi, ám a Ganymedes felszínén néhány világosabb, fiatalabb kráter is van. Az Io a dobogóról csak egy hellyel csúszott le. Sugara 1815 km. Aktív tűzhányó tevékenység jellemzi, már többször is megfigyeltek rajta vulkánkitöréseket a tudósok. Érdekes, hogy a vulkanizmus során kén lövődik ki a kráterből. A negyedik Galilei-hold, az Europa a legérdekesebb égitest a Naprendszerben. Ugyanis a felszínét vízjég borítja, amely alatt több száz kilométer mély vízóceán lehet. Így ez az egyetlen égitest, amin a földiéhez hasonló mennyiségű víz is lehet. Egyébként ez a hold a Naprendszer hatodik legnagyobb holdja, sugara 1569 km.

Otthagytam a Jupitert. Csak mentem-mentem az űrben, ám hirtelen kisbolygók sokasága repült felém. Az aszteroida-öv kellős közepén találtam magam, egy veszélyes helyzetben. Dühös voltam magamra a figyelmetlenségem miatt, de erre most nem volt idő. Egy jó kis szlalomozás után leszálltam az éppen ott lévő Ceresre, mely a legnagyobb kisbolygó az összes közül. Átmérője kb. 1000 km. A nagyobb kisbolygók közé tartozik még a Vesta, a Juno, a Pallas és az Eros. Az egyik kisbolygónak, az Idának még egy kis holdja is van, amit a Naprendszer lakói Dactylnak neveztek el. A Naprendszerben az égitestek 300 km-es átmérő alatt szabálytalanok, a fölött pedig szabályos gömb alakúak. Az Aszteroida-öv eredetét nem tudtam pontosan meghatározni, de a Naprendszer lakói két elképzelést tartanak lehetségesnek. Az első, hogy a Naprendszer ezen tartományában valamilyen okból nem indult meg a bolygóképződés folyamata. A másik elmélet azt feltételezi, hogy ezek a kisbolygók egy kb. 500 millió földi éve a Jupiter gravitációja által szétrobbant bolygó maradványai.

"Hú, ezt is megúsztam! Bár nem sokon múlott." - lélegeztem fel, mikor elém tárult a fénylő, magából vörös színt árasztó Mars. A bolygó, melyet a naprendszerlakók oly sokat kutatnak. A légkörének 95 %-át szén-dioxid alkotja. A fennmaradó részben nitrogén és argon található. Tengelyferdesége 24°. A bolygó átlagos hőmérséklete mínusz 40 °C, de az egyenlítő környékén elérheti a + 27 °C-t, míg a téli félév során a sarkok vidékén -138 °C. A ritka légkör miatt a napi hőingadozás akár 60 °C is lehet. A sarkokon állandó vízjégsapkák vannak, és a téli évszakban szárazjég is, ami fagyott szén-dioxidból áll. A felszínét pajzsvulkánok tarkítják, melyek közül is az Ascerous Mons a leghatalmasabb, magassága 23 000 méter. Egy másik érdekes felszíni alakzat a Valles Marineris, mely egy monumentális kanyonrendszer. A Marsnak két apró holdja van; a Phobos és a Deimos. Valószínűleg bolygóközi hulladékok a kisbolygóövezetből, amelyeket a Mars valamikor összeszedett.

Örömmel láttam, hogy a földlakók technikai fejlettsége arra a szintre jutott, hogy szomszédos bolygójukra kutatóeszközöket tudtak juttatni. Láttam a Viking-1 és a Viking-2 űrszondákat. Némi bonyodalmat okozott számomra, hogy éppen ott tartózkodásom ideje alatt landolt a bolygó felszínén a Mars Pathfinder (Marsi Nyomkereső), fedélzetén a Sojournerrel (Jövevény). A landolás után egy kis probléma támadt, mert egy légzsák akadályozta a kis marsjármű indulását. Szerencsére én épp a közelben tartózkodtam, s megoldottam ezt a technikai problémát, anélkül, hogy hírt adtam volna magamról. A zavartalan felszállásom érdekében néhány órára ki kellett kapcsolnom a Pathfinder adását, nagy riadalmat keltve ezzel a földi irányítóközpontban.

Amikor otthagytam a Marsot, nagyon izgatott voltam. Tudtam, hogy a következő bolygón, a Földön ott lesz az élet, hiszen ezt a speciális életérzékelőm előre jelezte nekem. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen formája jelentkezik az életnek itt, ezen a kis bolygón. Amikor megláttam, meglepődtem a sok műhold és űrállomás láttán, hiszen az élet fejletlenebb létére számítottam. Ám amikor közelebb értem sajnos csalódnom kellett. Hát ennyire nem tudnak vigyázni a környezetükre? Minden csupa űrhulladék! Nem veszik észre, hogy ezzel milyen sokat ártanak? Életveszélyessé teszik az űrutazást! Milyen kár, hogy a Galaktikus Birodalmi Tanács még nem vette fel velük a kapcsolatot! Akkor figyelmeztethetnénk őket. Azért bízom benne, hogy talán maguktól is rá fognak jönni.

Egyébként szép kis bolygó ez a Föld. Innen az űrből nézve olyan, mint egy kék labda, keresztül kasul szabdalva fehér csíkokkal. Közel háromnegyedét víz borítja. Ezért is alakulhatott ki itt élet, hiszen az élet kulcsa a víz. A legtöbb élőlény a Földön főleg vízből áll. A Föld is egy kőzetbolygó, pont úgy, mint a Mars. Ellentétben pl. a Merkúrral, a Föld teljesen különbözik attól az állapottól, amilyen keletkezése idején volt. Hőmérséklete csökkent, szilárd kérge alakult ki, amit kontinensek és óceánok tarkítanak. A kéreg alatt még egy kőzetréteg van, amit köpenynek neveznek. Ennek mélyebb rétegeit izzó, folyékony kőzet alkotja, amin belül a szilárd mag található. Éghajlata változatos, különféle évszakok váltakoznak rajta, amit a 23,5°-os tengelyferdeség okoz. A Föld légköre réteges légkör. Főként két gáz alkotja: nitrogén és oxigén. Több tízezer km vastag. Egyik legfontosabb rétege az ózonréteg. Ez védelmezi meg az élőlényeket a Nap káros sugaraitól. (Azt ajánlom, hogy az élőlények tanulmányozására küldjünk ki egy külön expedíciót!)

A Földnek egy holdja van, a Hold, mely a Naprendszer ötödik legnagyobb holdja. A Naprendszer többi tagjához hasonlóan ez is 4,6 milliárd éves. Kötött keringésű, tehát mindig ugyanazt az oldalát mutatja a bolygója felé. Nincs légköre, nincs vize, halott világ. A Naprendszer ötödik legnagyobb holdja. A felszíne hegyekkel és kráterekkel van borítva. A kráterek mérete a mikroszkopikus kráterecskéktől a 250 km-es átmérőjű hatalmas alakzatokig terjed (e méret felett a neve már medence). A 20 km-es átmérőnél kisebb kráterek szabályos, tál alakú mélyedések. Az ennél nagyobbak középpontjában általában hegycsúcs emelkedik, peremükön pedig teraszos kiképzésű hatalmas sáncok húzódnak. A földiek a Hold krátereit híres tudosaikról, filozófusaikról neveztek el.

A kutatások érdekében innen is tovább kellett mennem, méghozzá a Vénuszra. Ám mielőtt elindultam volna, fokozott védelemre állítottam be az űrhajó védőpajzsát és az én személyes pajzsomat, hiszen errefelé már kezd meleg lenni.

A földiek a Vénuszt a Föld bolygónővérének, vagy Esthajnalcsillagnak hívják. Forgásiránya retrográd. Régen az emberek azt hitték, hogy a Vénuszon csak úgy "pezseg" az élet. Ma viszont már ők is tudják, hogy ez lehetetlen. A Vénusz hihetetlenül forró, de nagyon felhős is. A légkör három felhőrétegből áll. Összetevői: főként szén-dioxid, de van benne egy kis nitrogén is. A felső réteg mérgező, kénsavból áll, benne 350-400 km/órás sebességű szelek tombolnak, míg közvetlen a felszín felett csak néhány km/órás szellők fújdogálnak. A bolygó felhőborítása olyan sűrű, hogy felszínét a napsugárzásnak csak 2 %-a éri el. Ezért hívják a földiek lefátyolozott bolygónak. A Vénusz felszíni hőmérséklete 477°C! A légkör nyomása igen nagy. A Vénusznak nincs holdja.

Most pedig irány a Merkúr! S bár itt nálam igen kellemes a hőmérséklet, mondhatni hűvös van, tudom, odakint a hőmérséklet kibírhatatlanul magas. Végre elértem a Naprendszer legbelső bolygójához. A nappali oldalon a maximum hőmérséklet 480 °C, míg az éjszakai oldalon nagyon hamar lesüllyed, mégpedig -180 °C-ra. A nagy hőingadozás egyik oka a Merkúron a légkör hiánya. Felszínén becsapódási kráterek uralkodnak. A felszín legnagyobb alakzata a Caloris-medence (1287 km átmérőjű), melyet egy meteorit-becsapódás hozott létre. Természetesen a Merkúrnak sincs holdja.

Nagyon meleg volt a Merkúr, de most lesz csak igazán meleg. A következő úticélpont az a csillag, melyet mi Tullmanya-nak nevezünk, de a földlakók körében a neve egyszerűen csak Nap. Szerintem nem rossz név; rövid és jól is hangzik. Bár a Naprendszerben a Nap óriásinak tűnik, mégis csak egy közepes méretű csillag az Univerzumban. A Naprendszer tömegének 99,87 %-a a Napban van. Átlagos sűrűsége 1,41 g/cm3 (1 g/cm3 kétszerese a mi pu/x mértékegységünknek). Kémiai összetétele 73 % hidrogén, 25 % hélium, a fennmaradó 2 %-ban pedig a periódusos rendszer összes eleme megtalálható. A Nap anyaga plazma (az elektromosságot jól vezető gáz). A Nap alapvetően két részre osztható; a légkörére és a belsejére. A légkörét további három részre lehet osztani; fotoszféra, kromoszféra és a napkorona. A fotoszféra a Nap felszíne. Hőmérséklete 5700 K (K=°C+273). A következő réteg a kromoszféra. Ennek a hőmérséklete 4500-5000 K között változik. A napkorona a légkör legkülső határa. Hőmérséklete egy-kétmillió K. A Nap belseje is három részre tagolható. A legbelső része a mag, ott megy végbe a magfúzió, mikor négy hidrogénatommagból egy héliumatommag keletkezik. Így termeli a Nap az energiáját. A következő rész a röntgensugárzási zóna, ahol elektromágneses sugárzás formájában halad kifelé a magban képződött energia. A külső rész a konvektív (anyagáramlási) zóna, amely az energiatovábbítást végzi.

Jelentésemből a Galaktikus utazók nagy törvénykönyvének tizenharmadik paragrafusa értelmében kihagytam azokat a megfigyeléseket, felfedezéseket, melyekről a földlakóknak egyenlőre még nincs tudomásuk (pl.: új bolygók, holdak, elméletek megcáfolása stb.)

A jelentés elemzéséhez jó munkát kíván:

Az MZ/X98-as felderítőegység

Ui.: Most, miután elküldtem ezt a kapszulát, fájó szívvel indulok hazafelé, és arra gondolok, hogy talán látom még ezt a csodálatos Naprendszert. De fel a fejjel, hiszen vár az otthonom, a Culharrtease.

Ui.2.: A röntgenszememmel három nagyszerű földi könyvet olvastam ki és tápláltam bele a memóriaegységembe, hogy megtudjam azt, hogy mit tudnak a földlakók a Naprendszerükről. Ezek a könyvek voltak azok: