18. szám 1998. június 10.

Természetesen nem magáról a Sziget fesztiválról, hanem a róla készült filmről fogtok itt egy ajánlót olvasni.

Szerintem a Szigetről nem lehet se jó, se rossz filmet készíteni. A probléma ugyanis az, hogy nem lehet mindent megmutatni, és még ha a körkép viszonylag teljes is, a lényeg hiányzik. Könnyű ugyanis visszaadni a hangulatot, de a rendezvény jórészt az egyéni szórakozásról szól. Úgy értem: mindenkinek arról, hogy találkozik ezzel-azzal, a maga módján és barátaival jól érzi magát. Ezt pedig nem nagyon lehet dokumentálni. Rossz összeállítást szintén nehéz készíteni, mert maga a hely annyira jó, hogy pusztán a képek hangulata nagyon erős, bármi történik is. Így rögtön magával ragadja az embert.

Ez az alkotás amolyan közepes. Profi videotechnikával készítették, szerintem elég ügyes amatőrök, de ebben nem vagyok biztos, nem tudok róluk semmit. Engem legjobban a gyakori közhelyesség, klisék zavartak. A tiszta szigettel és az építéssel kezdődik, a bontással, pakolással fejeződik be stb. Nem mindig találták el a megfelelő ritmust, mértéket. Néha sokat mutatnak az érdektelen dolgokból, keveset az izgalmasakból. Zavart továbbá a sok ismétlődés. Egy hosszú szakasz a nagyszínpad fellépőiről szól. Bevágnak egy számot a kiválasztott zenekaroktól, majd néhány kérdés a koncert után. Ezzel csak az a baj, hogy aki nem szereti a bemutatott együtteseket, az unatkozik pár percig. Ők azt választották, hogy minél több helyszínt, eseményt, érdekességet megmutatnak. Én sokkal szívesebben néznék végig egy olyan filmet, amely rövidebb, és inkább a szigetlakókról szól. Persze ez is gyakran választott megoldás, és semmivel nem könnyebb. Nekem mégis azok a részek tetszettek a legjobban, amiket az alkotók inkább átkötésnek szántak. Nem azt mondom, hogy húsz részeg pankkal készült interjút kell összevágni - persze az se baj, ha az is van - inkább csak mászkálni, és mindenféle embereket és a velük folyó beszélgetéseket felvenni. Sokkal emberibb, mint a koncertek bemutatása - olyan, mint maga a sziget.

Zavart persze az is, hogy nincs címe, eleje, pontatlan a vége; öncélú, fölösleges képek is helyet kapnak - de ezek részletkérdések. Megpróbálok inkább az előnyeire koncentrálni. Tele van szép képekkel, nagyon eltalált jelenetekkel. Előbbiek közé tartoznak például a bungee-jumping, a bárpultos képek, a nappali forgatag és még sok más. Az egyik legkiemelkedőbb Tarlós úr látogatása. Gerendás Tibor kíséri, amint intézkedik egy helyszín bezáratása ügyében. Mobilon meséli az esetet valakinek, közben a kamera elölről követi őket. Mindkettőjük jellegzetes - könnyen kitalálható, hogy milyen - arckifejezést hordoz. Az a képsor egyszerűen fantasztikus, csillagos ötös. Aztán ott van a hiteles Prodigy-sztori is, a szigetlakók egyes csoportjainak reagálásával fűszerezve. Szintén nem rossz. És nem elhanyagolható az sem, hogy a film megadja a peace, love fílinget is, ahogy az ember kilép a moziból.

Ez a kis film (60') nagyon közepes, de érdemes megnézned, ha már kibírhatatlan a sziget-honvágyad.