19. szám 1998. november
Gólyatábor
Sokan jönnek érdeklődve kisiskolánk ajtaja felé. Megtekintik, kik is vagyunk, milyenek is vagyunk. Vannak, akik irigykedve nézik szuper felszereléseinket. De szerintem az igazi emlék, ami mindig megmarad, az a tábor emléke. Még most is látom magam előtt a Déli pályaudvaron álldogáló beöltözött szervezőket, és a sok zavarodott embert a gyerekáradat láttán. A táborhoz fogható élményem még nem igazán volt. A patrónusok nyíltak és segítőkészek voltak. Programban sem volt hiány. A strandolástól kezdve, a vetélkedőkön át, a vízfesték csatáig. Persze a lelkes ifjúság néha lazítani is vágyott. Ekkor volt az ír táncika, nem mindenki lelkesedésére. De utána egy cseles ágybazavarás után, sejtelmes zene, melynek hallatára mindenki tombolva rohant ki odújából. Az "Ötödik elem" operabetéte után Ricky Martin rázott föl mindenkit az ágyból. Jött a tombolás egészen hajnali kettőig, de voltak, akik e kiadós diszkó után sem tudtak lenyugodni. Ezalatt a patrónusok megküzdöttek csibéikért. Persze éjszaka mindenki a másik ágyában landolt, de ez egyszer ez nem volt probléma. Reggel mindenki megkapta választott patrónusát, és egy kis reggeli társaságában kellemeset cseverésztek. Aztán mindenki arcán az enyhe bánat, hogy itt kell hagyni ezt a fantasztikus tábort. A pályaudvaron vártak szüleink, akik kérdezgettek, milyen volt.
De a válasz egyértelmű: FANTASZTIKUS!