|
19. szám 1998. november
Ryan élete
Az újabb Spielberg produkció, a Ryan közlegény megmentése, a Jurassic Park és a
Schindler listája között van, félúton. Kis túlzással azért Jurassic Park, mert
hihetetlen hatással van az érzékszervekre, és azért Schindler listája, mert megint a
II. Világháborúról szóló alkotásról van szó - olyan bemutatása ennek a
történelmi eseménynek, amilyen bemutatást moziban még nem láthattunk.
Izgatottan vártam a filmet, hiszen már rég hallani lehetett róla. Legfőképpen azt
beszélték, cikkezték a filmről, hogy ez egy igazi háborús film, mondhatni az első
igazi háborús film. Ezzel nem az eddig készült alkotásokat szeretném lebecsülni,
hiszen imádom például a "Kelly hőseit" is, de amit a mai mozis technika
lehetővé tesz, és amit ezzel a technikával el lehet érni, azt a filmkészítők itt
elérték.
Tehát beültem a térhatású hangtechnikával felszerelt kis terembe és
elkezdődött a film. Furcsa az eleje, hiszen egy öreg bácsi temetőben sétál és
odamegy egy sírkőhöz a több ezer ugyanolyan fehér kereszt között. Itt zokogva
térdre hull, és a kép átvált egy másik arcra. Egy arc, sisakkal a fején, mellette,
mögötte emberek, ugyanolyan sisakban, ruhában. Katonák. Valaki eszik, rágózik,
imádkozik. Valaki tengeribetegsége miatt összehányja magát. A tengeren vagyunk, egy
bádogteknő alján gubbasztunk a katonák között, akik most mennek a partraszállást
megkezdő bevetésre. ők az elsők között vannak. A bádogteknő hánykódik, a víz
felcsap az oldalára. Szólnak, hogy 30 másodperc múlva nyitják a zsilipet. Feszült
csönd van, csak lövedékek távoli, tompa becsapódásai és robbanások moraja
hallatszik. A hajó hátuljában vagyunk, leghátul, mikor lenyitják a hajó elején
levő zsilipet. Minden katona elindulna kifele, de a legelsők egy lépést sem tudnak
tenni. A morajlás szempillantás alatt sivító hanggá változik. Testüket a parton
szemben levő géppuskafészek lövedékei szaggatják, úgy, hogy a cafatok az egész
hajót beborítják. Ezután a második sorban levő katonák is így végzik, a
harmadikban levők is, a negyedikek is. Néhányan a hajó oldalát átugorva menekülnek
a halálos golyózápor elől. Mi is a víz alá kerülünk. Az előbbi fülsüketítő
csatazaj ismét tompa morajlás lesz. A víz is morajlik. A katonák egy része nem bír a
felszínre jönni a felszerelés súlya miatt. ők megfulladnak. Mások megpróbálják
levenni magukról batyuikat. Ekkor lövedékek szelik át a vizet, csöndes morajjal
belefúródnak a katona testébe. A víz elvörösödik körülöttünk. Felbukunk,
kimászunk a partra. Itt, ha lehet, az előző képsoroknál még megdöbbentőbbeket
látunk.
A film
első 45 perce egy háborús lidércnyomás, ami főként a zseniális operatőri és
vágótechnikának köszönhető. De benne van a hihetetlen realitás is. A
partraszállás teljes véres valósága. A jelenet végén, mikor már partra szállt a
csapatok nagy része, a tenger egyszerűen vörös. És ez nem hat túlzóan. Nem mesébe
illő, tipikus amerikai akciófilmes öldöklést láthatunk a film elején. Teljesen
hihető, ugyanakkor felfoghatatlan képsorokat látunk, és megérint a háború. És ez
az érzés szinte végigkísér minket a film majd 3 óráján keresztül.
A történet egy küldetésről szól, amin keresztül az alkotó egy kérdést tesz
fel a háborúval kapcsolatban, amit mindig is fel szoktak tenni. Van-e értelme a
harcnak, és mennyit ér az emberi élet egy olyan háborúban, ahol milliók haltak meg.
Valóban furcsa a küldetés. Él Iowában egy aszszony, akinek három fia már meghalt
a háborúban. Mindhárom gyászjelentést egyszerre kapja meg. Már csak egy fia van a
fronton. Ez tudomására jut George C. Marshallnak, az amerikai hadsereg vezérkari
főnökének, aki el akarja kerülni, hogy a hátországot egy ilyen sokkoló tragédia
rázza meg, ezért elrendeli, hogy az utolsó Ryan fiút hozzák haza élve. Ez nem
könnyű feladat, mert az ellenséges vonalak mögött ejtőernyős hadosztályával
együtt ugrott, és teljesen szétszéledtek.
A feladatot tehát Miller százados (Tom Hanks), és csapata kapja. Köztük
állandóan fennáll a küldetés értelmének dilemmája és ezen keresztül a háború
visszásságainak dilemmája is. Kalandos útjuk végén megtalálják Ryant, bár
igencsak megfogyatkoznak a film végére.
Azért a
jól bevált séma fellelhető a filmben, miszerint van egy csapat, mindenféle teljesen
különböző emberből, akik kapnak egy feladatot, hogy teljesítsék. Mégis más a
film, mint az eddig készített háborús filmek. Minden kisebb jelenet igazi
mondanivalót hordoz magában, mindig valami igazán gondolkodtatót, vagy éppen
megindítót. A fő mondanivaló a sok áldozat körül forog, amely áldozatokat azért
kellett hozni, hogy még több életet megmentsenek. Csak így lehet valamiféle
racionális és megnyugtató választ adni erre a hihetetlen öldöklésre.
A film végén, mikor nagy áldozatok árán megmentik Ryan közlegényt, a százados
azt mondja neki: "Érdemeld ki!" Hiszen ki kell hogy érdemelje ezt a sok
áldozatot, különben nem volt értelme a küldetésnek. És Miller százados pedig ezt
akarta, egész végig.
Mindenképpen ajánlom ezt a filmet megtekintésre. Nem szórakoztató kikapcsolódás,
de hát néha meg lehet nézni ilyesmit is, nem?
csab-sz |