22. szám 1999. április
A negyedik hetedik
Interjú Harsányi Zsuzsával, a következő hetedikes évfolyam vezetőjével
Szub: Hogy lett Ön a kisiskola vezetője?
HZs: A pedagógiai vezető nevezett ki ősszel engem a következő évfolyam vezetőjének.
Szub: Milyen szempontok szerint választották ki a felvételiző gyerekek közül azokat, akik szeptembertől az iskola tanulói lesznek?
HZs: Idén nagyon sokféle szempont érvényesült. Egyrészt a tanulmányi eredmény szerint – az ötödik év végi és a hatodik félévi bizonyítványok átlaga számított. A munkafegyelem és az iskolai fegyelem is fontos volt. Másrészt csináltunk egy előzetes „játékot". Itt olyan képességeket, tulajdonságokat néztünk, melyeket az iskola nem képes mérni, és a tanulmányi eredményben nem feltétlenül jelentkezik. Ilyenek a kreativitás, a térszemlélet, a fantázia, a szókincs, a logika, a memória és a koncentráló képesség.
Szub: Ez volt ugye az első forduló?
HZs: Igen. A második fordulón beszélgetés volt, amely arra szolgált, hogy eldöntsük, együtt tudunk-e dolgozni az elkövetkező hat évben ezekkel a gyerekekkel, tényleg minket akartak-e választani; és hogy kiderítsük, az ő értékrendjük, illetve a szüleiké megegyezik-e az iskoláéval.
Szub: Hányan fognak szeptembertől ide járni?
HZs: 56-an. 39 gyerek került be a felvételije alapján, közülük 10 a visszamondások miatt a várólistáról kerül be. 17 gyereket a szponzoráló vállalatok jelöltek ki.
Szub: Lesz-e egyedi dolog a kisiskola működésében?
HZs: Biztosan lesz, mert mi 6-an mások vagyunk, mint a többi kisiskola patrónusai. Két olyan ember van a patrónusok között, akik nagyon szeretik a természetet, és sokat járnak kirándulni, biztosan sokan választják majd Hites Bori és Marsi Zoli természetbúvár alkotókörét. Sportos patrónusunk, Székely Norbert valószínűleg a sport irányába fogja vonzani a gyerekeket. És mi hárman, akik talán tapasztaltabbak vagyunk, mi próbálunk majd otthonosságot, szeretet nyújtani.
Szub: Pontosan ki ez a három?
HZs: Gróf Adrienn, Szűcs Tamás és én.
Szub: Ön szerint megfelelő a most működő kisiskolai modell?
HZs: Igen, úgy tűnik, a gyerekek nagyon jól együtt tudnak élni a patrónusaikkal, jó munkamegosztás alakult ki a patrónusi gárdákban, és azt gondolom, hogy az állandó együttlét jelentősen segíti a gyerekek fejlődését.
Szub: Részt vesznek majd olyan iskolai programokon, például témahéten, ami eltér az eddigiektől?
HZs: Biztosan lesz ilyen, bár erre határozott választ nem tudok adni, mert nincs még a témahetek pontos programja kidolgozva. A délutáni alkotóház is másmilyen lesz, mivel más ember fogja vezetni. A lehetőségeink bizonyos szempontból szűkebbek és bővebbek is. Ami bennünk rejlik, patrónusokban, az egészen más; és komoly lehetőséget jelent az, amit magával hoz majd ez az 56 gyerek.
Szub: Hol lesz a kisiskola?
HZs: Ma úgy tervezzük, hogy a harmadik emeleten a lift melletti kisterem és három nagyterem lesznek a kisiskola helységei.
Szub: Hogyan készülnek a patrónusok a jövő évre?
HZs: Minden szerda esténk a jövő év tervezésével telik. A mostani hétvégén három napra elmegyünk egymással mélyebben megismerkedni egy kommunikációs tréningre. Az értékelési rendszertől kezdve a követelményrendszerig, át kell gondolnunk, hogy mit szeretnénk majd csinálni.
Szub: Hol tart a nyitótábor szervezése?
HZs: Május 3-án kapjuk meg a kilencedikes pályázatokat, melyeket később bírálunk el.
Szub: Tanított már ekkora gyerekeket?
HZs: Még soha, csak a matematikakönyvük jó részét írtam én, félek is tőlük kellően.
Szub: És mitől tart még ezen kívül?
HZs: Nem tudom, hogy azokat a mondatokat, melyeket én megszoktam, és a 14-18 éves korosztály jól értett, hogyan fogja érteni egy 12 éves gyerek. Hiába volt már nekem is 12 éves gyerekem, teljesen más huszonnyolc 12 éves gyerekkel együtt dolgozni. Félek, hogy azok a módszerek, melyeket alkalmaztam a tanításban vagy máskor, most nem biztos, hogy megfelelőek lesznek. Hát majd beletanulok.
Szub: Sok szerencsét kívánok hozzá, és köszönöm szépen a beszélgetést!
HZs: Én is köszönöm!