22. szám 1999. április
Röhögjünk együtt a reklámokon!
Tudta, hogy ahhoz, hogy a képen látható feneke legyen, csak fel kell hívnia a képen látható telefonszámot? Vagy azt, hogy a flexibilis szállal mindenhova elérhet, és ezáltal felére csökkentheti a takarítás idejét? Vagy esetleg azt, hogy az űrhajózás korának konyhaművészete mindössze tízezer forintba kerül? Esetleg, hogy ha a hajvesztesége meghaladja a biológiailag pótlódó mennyiséget, akkor a távol-keleti hajnövesztő szerrel könnyűszerrel serkentheti a még működőképes hajhagymáit? Mert ez a helyzet.
A reklámok egyébként nem a kapitalizmus idegőrlő újdonságai. Régebben is óriási sikert arattak, illetve rengeteg szidást és kritikát kaptak. A régészek már Róma és Pompei több ezer éves romjai között is találtak falra festett szlogeneket, amelyek a közeli mulatóba invitálták az arra járókat. A sötét középkorban rikkancsok járták a városokat, hangosan kiabáltak, hirdették a különféle portékákat. Rögtön ahogy megjelent a nyomtatás, megjelentek a szórólapok és a folyóiratokban közölt hirdetések is.
A reklám azonban természetesen legjobban az Egyesült Államokban fejlődött. Itt jelentek meg elsőként az igazi márkanevek: először még csak az Ivory, Pears' és a Colgate nevű háziszappanok, majd később a Wrigley és a Coca Cola is.
Az I. világháború után aztán külön szakmává és üzleti ágazattá nőtte ki magát a reklámkészítés, egymás után fejlesztették ki a különböző technikákat, amelyekkel egyre erőteljesebben lehetett az embereket befolyásolni. Ezután következett a rádió és a televízió korszaka, és most eljött az Internet ideje is. A szakértők szerint a világháló rövidesen a reklámipar leghatásosabb fegyvere lehet.
A jó reklám általában sok pénzt, jobb munkát, ellenszert a betegségek és az öregkor ellen, nagyobb biztonságot, népszerűséget, karriert, töretlen egészséget, elegánsabb megjelenést, fantasztikus élvezeteket, és főleg nagyobb kényelmet ígér. Tehet-e valaki ennél vonzóbb ajánlatot az embernek? Ráadásul, hogy az üzlet megköttessen, mindössze csak a képen látható telefonszámot kell felhívnia…
A reklámpszichológia szakértői szerint azok a reklámok azonban, amelyek túlzottan agresszívak és arról tájékoztatnak, hogy nincsen alternatívája a reklámozott portékának, sokkal hatástalanabbak társaiknál. Ha a fogyasztó úgy érzi, meghagyták neki a döntés jogát, sokkal inkább hajlik különböző lehetőségek felé. Egy olyan reklám például, amely kerek-perec kijelenti, hogy a fogyasztónak az égvilágon más lehetősége nincsen, csak a reklámozott áru beszerzése, könnyen ellenkezőképpen sülhet el, mint amire a reklámkészítők számítanak: a fogyasztó csak azért is elkezd lázasan más lehetőségek után kutatni.
A jó reklámot tehát nagyon meg kell tervezni. Körültekintően, célirányosan. A reklámok köré egy teljes tudomány épült. Nem árt egy jó ötlet, de a teljes illúzió elérése érdekében minden színnek, minden formának szerepe van. A cél: a lehető legjobb hatásfokkal befolyásolni, esetenként pedig jól átverni a nagyközönséget.
Az utóbbi idők termése sem rossz. A bő választék ellenére most mégis
csak egyet emelnék ki, amely jócskán kiemelkedik a mezőnyből. Ez pedig nem más, mint
az intelligens mosópor, amely megtalálja a foltot a ruhában. Nyilván logikusan
gondolkodik, azért sikerülhet neki.
Azt javaslom, mindenki a reklámok alatt menjen ki a toalettre, mert egyrészt nem kellemes dolog a film alatt visszatartani, másrészt annál nagyobb inspiráció nem is érhet senkit, hogy a teljes reklámblokkot a WC-n ülve töltse. Másrészt azt tanácsolom, mindenki dobálja ki reflexből a lecsavart kupakokat, akármiről is csavarta le, akármi is van beleírva.
Innentől kezdve, ha az ember megteszi a megfelelő óvintézkedéseket, semmilyen meglepetés nem érheti. A toalettről visszatérve, kényelmesen hátradőlhet a fotelben, felhőtlenül, önfeledten élvezheti a folytatódó film hátralévő részét. A következő reklámblokknál aztán újra spuri kifelé.