22. szám 1999. április
A nyelvi csoportok bemutatói a Tavaszi Fesztiválon
Igazából ez egy kritika kellene, hogy legyen, de nem nagyon találtam kivetnivalót az előadásokban. Inkább mindegyikről leírom, hogy milyen is volt.
A színházteremben csütörtökön (március 25-én) 14 órakor kezdődtek az angol, német és francia színjátékok. Az első jelenet (Fire practice) egy tűzoltóállomáson játszódott, és a tűzoltók kiképzését mutatta be. A második rész (The bus stop) egy buszmegállóban zajlott, és főleg egy öreglány és egy rabló között zajlottak az események. A legkomikusabb helyzet a money szó félreértéséből (money or Monday?) adódott. Mindkettőt Kálmán Ildikó angol csoportja adta elő. Következett Kardos Éva kezdő német csapata, akik a Farkas és a négy kisgida című mesét adták elő. Ha valaki netalán nem ismerné: a mese lényege az, hogy a kisgidák beengedik a farkast házukba – harmadszori próbálkozásra – amíg mamájuk nincs otthon. Természetesen az ordas farkas felfalja őket, egy kivételével, de aztán mind megmenekülnek (natürlich). Nagyon találóak voltak a zenék. Utána ismét Kardos Éva, de most már haladó német csoportja jött a Hamupipőkével (ezt már nem írom le). Nagyon szórakoztatóak voltak a magyar slágerek fordításai (pl. Csavard fel a szőnyeget, Táncolj még, A nap), és persze az előadásuk is. Kis szünet után 15 órakor a Francia Színház a Minden jó, ha rossz a vége című darabot mutatta be Szalontai Ági és Zsohár Gyöngyi „irányítása" alatt. Már a cím is felkelti az érdeklődést, hát még a színjáték! Ebből aztán tényleg nem értettem semmit, de végre láttam egy olyan történetet, ahol a rossz győzött! C’était trés bien!
Egyszóval minden készítő és szereplő megérdemli a gratulációkat, és nagyon sajnálhatja az, aki kihagyta az előadásokat.