26. szám 2000. március
Az AKG - új szemmel nézve
Hat hét. Ez az az idő, amennyit eddig eltöltöttem itt. Már eleve
meglepődtem, hogy mindenféle meghallgatás nélkül azt mondták, hogy
jöjjek ide egy próbahétre. Azt gondoltam: biztos kíváncsiak lesznek
arra, hogy mit tudok, de inkább azt figyelték, hogy milyen kapcsolatokat
építek ki a többiekkel, mennyire illeszkedem be. Nem szeretném
elkiabálni, de a hét végére nagyjából sikerült megismerkednem az
évfolyamtársaimmal, akik elfogadtak.
Ez a suli több dologban is más, mint gondoltam. Már idejövetelem előtt hallottam a csibékről, kupacokról és a 80 perces órákról, de sosem gondoltam volna, hogy több tanárt is tegeznek a diákok. Sokkal nyíltabbak felénk, többet törődnek az emberrel, nemcsak a dolgozatával.
Egy kicsit nehéz volt megszokni a hosszú napokat a suliban. Sosem gondoltam volna, hogy egy 5 órakor kezdődő edzésre az iskola miatt ne érjek oda. Azonban az is igaz, hogy az alkotókörök nagyon tetszenek, és ha előbb vége lenne a tanításnak, akkor nem maradna idő ezekre a foglalkozásokra.
A diákok nyíltak voltak (még most is azok), ezért hamar otthonosan éreztem itt magam, ezt nekik köszönhetem. Tetszik az iskola, és örülök, hogy idejöttem.