26. szám 2000. március
Mondj igent!
Azóta újból és újból átgondoltam a dolgot, és gyötrődöm miatta. Ha akkor másképp döntök, most nem ülnék itt egyedül, elkeseredetten. Egyetlen szó!... Egyetlen szó, és... De most már minden el van veszve. Ami megtörtént, az megtörtént. Nincs visszaút. Igent kellett volna mondanom!!! De minden olyan hirtelen jött. Szinte fel sem fogtam akkor, hogy mi történik. Csak most döbbentem rá a pillanat jelentőségére. Most, amikor már késő. Ha akkor igent mondtam volna arra az egyszerű kérdésre, hogy kívánom-e menteni a dokumentumon végrehajtott módosításokat, most nem kellene újra kidolgoznom a töri tételt.
