26. szám 2000. március
Levelezés
Na, hogy alakulnak a dolgok? Milyen dolgok? Hát, akivel a múlt héten
jöttél össze! Hogy alakulnának? Felhívjuk egymást,
találkozgatunk... És milyen? Ez hülye kérdés, hogy milyen, nem lehet
elmondani egy fiúról, hogy milyen, ismerni kell mellé, hogy milyen! Na
és, te ismered, nem?! Persze hogy ismerem, máskülönben hogy
járhatnék vele?! Akkor meg? De annyira még nem ismerem. Elég nehéz
egy fiút kiismerni. Soha nem tárulkozik ki eléggé. Dehogyisnem! A
pasik imádnak magukról beszélni! Mondhatni, ebből
meglehetősen nehéz kizökkenteni őket... Néha még azt is
gondolhatnám, hogy nem is érdeklem az illetőt. Dehogynem érdekled.
Csak túl gátlásos ahhoz, hogy ezt kimutassa. Gátlásos? Képes vagy
ezt ideírni nekem?! Látnod kellett volna, ahogyan a K. engem letámadott!
Egy csepp gátlás, annyi sem volt benne. Jó, oké, nem olyan értelemben
az. Ilyen esetekben iszonyú rámenősek, de a lelki dolgokban nagyon szégyenlősek.
Én inkább hiúságnak nevezném. Félő, hogy kiderül róluk valami,
ami esetleg tönkreteheti a „tökéletes férfi"
imázsukat Csak a kis egójuk érdekli őket! Igen, mert attól retteg,
hogy te valami rosszat fogsz gondolni róla. Hogy ÉN?? Haggyámá...
Rendben, nem te, hanem a nők! A mi kis társadalmunk. Tiszta röhej ez az
egész. Kész diszkrimináció. Még hogy férfi-női társadalom! Emberek
vagyunk és kész! Naja. De nézd meg a katonákat! Hol látsz te köztük
nőt? Meg is érdemlik, eddig még bárkit ismertem, azt mondta, hogy
milyen sz@r volt. Persze, mert hiányzunk nekik. Nem bírnak nélkülünk
élni. Sajna, ez fordítva is igaz.
Gondold csak el, hogy milyen unalmas lenne ... csak nők mindenütt. Na
látod! Mégiscsak van köztünk különbség. Egy csomó dolgot teljesen
másképp látnak. Ez is igaz. Tudod, mit mondott Karinthy? „Azért nem
értheti meg a két nem egymást, mert mindkettő
mást akar. A férfi a nőt, a nő a férfit."
Vagy valahogy így van. Csak találja ki az ember, hogy ők hogy látják
a dolgokat. És még ők mondják, hogy a nő egy rejtély. Erről a
P.-ről se tudom, hogy mit akar, de nagyon nyomul. Néz meg, most is engem
bámul. Te, asszem, én összejövök az A.-val. Van egy cége
Amerikában, ahogy elnézem jóképű is...És szereted is? Szerelem,
ugyan már! Micsoda ódivatú, huszadik századi hülyeség. Várni az
igazit, sóhajok közben... De hát miért kell neked egy olyannal, akit
nem is szeretsz? Ott van a V., csak egy szavadba kerülne... Honnan
veszed, hogy tetszik?! Ha-ha, hogy elpirultál! Ahogy elnézem, neki is
tetszel. Ja, még csak köszönni se képes. Az nem tesz semmit. A
férfiak gátlásosak. Na, látod? Ezért mondom, hogy örökké
mellébeszélsz! Szóval, alakulnak a dolgok?!
Levelezték: