27. szám 2000. június
Zárt rendszer entrópiája
Szüleim kérik, rakjak rendet. Raknék én, magamtól is, ha úgy maradna. Csakhogy már másnapra visszarendeződik minden. Ekkor szüleim újra kérik, újra rakjak rendet.
Kinek van igaza? Szerintem nekem. A termodinamika második főtétele azt mondja ki, hogy minden zárt fizikai rendszer rendezetlensége az idő során növekedni fog. A rendszer entrópiáját csak energia befektetésével lehet csökkenteni, de az Univerzumban minden ilyen folyamat legfeljebb késleltető hatású. Előbb-utóbb a Világegyetem összentrópiája olyan nagyra növekszik majd, hogy bekövetkezik a hőhalál: ekkor az Univerzum mindenhol azonos hőmérsékletű lesz, tökéletesen rendezetlen állapotú - beleértve a szobámat is.
Mi a fenének erőlködjek hát a rendrakással, ha előbb-utóbb úgyis egyre nagyobb kupleráj lesz körülöttem?
Természeti törvényekkel tudom indokolni, hogy a gatyám oda van lökve a szék szélére, hogy az uzsonna szétkenődött, morzsolódott maradványait egyenként kell kihalászni a hátizsákomból, hogy a sok tegnapi cetli mind a sok mai cetli közé van gyűrve, hogy a kupacoktól már-már lehetetlen kinyitni az ajtót.
Szüleim szörnyülködve hallgatják a magyarázatot.
A hőhalál csak sokmilliárd év múlva lesz - érvel anyukám -, a vendégek viszont már szombaton jönnek.
Amíg tehát a termodinamikát kalkulálom, legalább a gatyámat hajtogassam össze.
Különben felmegy apám entrópiája.