27. szám 2000. június
Ilyen(ek) VOLT(unk)...
Nézzünk csak egy picit körül az év könnyűzenei és/vagy
kulturális happeningjei között: nyáron Sziget, Mezőtúr, kicsit
távolabb Love Parade, ősszel Október fesztivál (szintén kicsit
messze), télen meg az állandó tömegnyomor az Almássy téren. És
tavasszal? No, igen...
Vegyszerbolt, hol nem VOLT, a sörösüveg hegyeken túl, de az üvegvisszaváltón innen, ahol a @-jel farkú malac túr, na ott nincs semmi. Ellenben Sopronban működött egy rádió, ez volt a VOLT. Jó pár évvel ezelőtt (4 pár egész pontosan) a bürokrácia és a kapitalizmus áldozatává lett állomás emlékére megemlékezést tartottak. Ez volt az első VOLT. Az évek folyamán a Dunántúl legnagyobb ilyen jellegű eseményévé nőtte ki magát, ami azt jelzi, hogy ott, az EU határán is van ilyen „mini Sziget” jellegű eseményre igény. Tehát Április 14-15-16: Party-time.
Alapjában véve utálom április 14-ét. Egy éve ezen a napon követtem el életem legnagyobb hibáját (magánéleti problémák), és különben is, iskolai sportnapra kell mennem az Orczy-kertbe, úgyhogy elég morózusan indultam útnak.
Fél kettőkor „míting” a Keletiben, aztán jöhet a mehet. A
vonat tömve volt tapasztalt (én) és tapasztalatlan VOLTozókkal.
Mindkét táborban a nőnemű egyedek domináltak, ez egyébként jellemző
volt az egész fesztiválra. Négyórás zötyi után végre befutottunk a
GYSEV pályaudvarra, aztán uzsgyi fel a kempingbe. Meglepetések egész
sora fogadott, kezdve azzal, hogy a házunk(?) ajtaját(?) nem lehetett
bezárni, egészen addig, hogy reggel 8 után nem folyt semmi a melegvizes
csapból, és a civilizáció szinte semmi jele nem mutatkozott.
Miután a cuccolással elszaladt az idő, fogtuk magunkat és buszra szálltunk (fejenként 105 forint, amit később egy liter borral is meg tudtunk váltani) és egyenesen a Sportcsarnok felé vettük az irányt, ahol már javában zajlott a buli. Megkaptuk a karszalagot (Pepsi Sziget '96 felirattal!) és irány a bejárat, ahol... jééééééé... ez itt „Mamut", minden szekuritisek gyöngye. A sorban állás problémája legalább megoldódott.
Zolee és a Kartel már javában nyomta a zenét a nagyteremben, a
kicsiben a Tilos partyja mozgatta az embereket (DJ Gerzsont emberiség
elleni bűncselekményekért bíróság elé
kéne állítani), aztán jött a szervezők iszonyatos méretű hülyesége:
Freshfabrik, Heaven Street Seven, VHK és Kispál egymás után, négy és
fél órán át egyhuzamban! A Kispált már a fél társaság ülve
nézte, mert lépni nem tudott a
fáradtságtól. Szóval jobb lett volna, ha ezt a négyest két napra
tették volna külön-külön. Na de ha már a Kisnyálnál tartunk...
ilyen egy lapos, selejtes, hangulatromboló műsort még életemben nem
láttam! A színpadról sütött az „én vagyok a Kispál, azt' én
vagyok a best”. Ráadásul az egész úgy hangzott, mintha lavórba
pisilnének. Igénytelen. A technika egyébként is kicsit felemás képet
mutatott a fesztiválon. Baj volt a hangosítással, de nem a gépek
miatt. A világítás kezelője nagyon jó volt, csak a 15-20 robotlámpa
közé bújtatott fehér spotlámpákkal baltázták el az összhatást.
Ejnye.
Szóval ezen az éjszakán egyértelműen a VHK és Zolee vitte a
prímet és a buli a szálláshelyen: felmentünk, és beleütköztünk
egy osztálykiránduláson lévő csoportba, akik az utolsó éjszakát
töltötték ott. Indult a buli másnap délelőttig.
Amilyen csapnivaló volt az első nap, olyan fantasztikusra sikeredett a második. A Sziámin és a Quimbyn kívül minden ott volt a toppon (Nyers, PUF, Korai Öröm, Másfél, Black Out). Kvimbiék olyan részegek voltak, hogy majdnem legurultak a színpadról. Emellett a kisteremben kora délután mozi, rögtönzéses színház és filmes beszélgetés borzolta a kedélyeket. Egyikre se mentem/tünk el, mivel annyira tele volt a csarnok, hogy ha valaki kiöntött volna egy pohár paradicsomlevet, az egész épületet el lehetett volna adni szardíniakonzervnek...
Szándékosan hagytam legutoljára azt, amiért egyedül érdemes volt megvenni a jegyet: következett az Anima Sound System! Mintha mindenki erre várt volna, percek alatt mozdulni sem lehetett. És mikor elkezdték... teljes audio-gruppen. Három szám után (csodák csodájára) jött a negyedik, a '68. Mindenki tudta, mi következik, teljes csönd lett. Amikor megszólalt az első hang, ugyanolyan hideg karcolta végig a gerincemet, mint tavaly a Szigeten: „This is my church...". Persze, aki nem volt ott, az mindezt nem értheti. Szóval itt már nem volt megállás.
A kisteremben fél 9-től Sub Bass Monster, Animal Cannibals, majd diszkó (Tommyboy kitett magáért, Anima után még én is beálltam mulatni).
Fáradtan ugyan, de jó kedvvel és mindenek előtt olyan szép élményekkel, melyeket öröm megosztani, ültünk fel az IC-re és vettük az irányt Pest felé.
Csak két óriási hiba volt az egész rendezvénnyel. Az első, hogy túl
rövid volt, és valahogy hiányérzetem támadt, mikor a vasárnap
délután nem a buszvezető megvesztegetésével kezdődött. A másik a
helyszín. Egy picivel nagyobb kampánnyal sokkal nagyobb tömeget
lehetett volna a civitas fidelissima-ba csábítani, ez csak pozitívan
hatna a város bevételeire.
Ugyanakkor még így is kicsinek bizonyult a sportcsarnok. Mivel az idő
kissé hüsi ilyentájt, ezért nem lenne szerencsés open-air partyt
tartani, esetleg több (egymáshoz közeli) helyszínen lehetne embert
szórakoztatni (a mostani eseményt kb. 9000-9500-an látogatták
meg). Persze ne feledkezzünk meg az ilyen fajta események
árnyoldalairól sem. A csarnok előtt, a pázsiton okádva összemelegedő
párocskákról, a részegen fetrengő emberekről és a szétlőtt vénájú,
szépreményű heroinistákról. Azért nem kellett volna. Én sem
voltam egy kisangyal, de kulturáltan csináltam mindezt.
Ha lemaradtál, mert anyuci nem engedett el, vagy holmi felvételire, érettségire készültél, nem kell jövő ilyenkorig várni! Nyáron Pesten is lesz VOLT júniusban. Tehát tengerre tehén.
Nyáron veletek ugyanitt...