28. szám 2000. december
Posztmodern kritika: Barátok közt
A következő rész tartalmából:
"Pisti
bánkódik az igazi családja után, és vissza akar menni a Vajdaságba. Nevelőanyja,
Eszter, már megint nincs otthon, barátnőjénél, Julcsánál van, akiről
kiderült, hogy gyereket vár előző barátjától, Pétertől, aki azonban
nyomtalanul eltűnt. Rozál néni Péter eltűnéséért barátját, Emilt és
annak zűrös ügyeit okolja. A titkos kaktuszszőkítő műhelyt ugyanis
kiszimatolta a rendőrség. Horváth Béla megfenyegeti lányát, Krisztát,
hogy ha még egyszer találkozni mer Ivánnal, soha többet nem ad neki
zsebpénzt, és ráadásul még egy apácazárdába is beíratja. Jocó
megpróbálja összehozni Aranka nénit a még mindig facér üdülőtulajdonossal,
Poldi bácsival, akinek viszont megérkezik rég halottnak hitt felesége. Pisti
nem képes beemelni a pergő eseményeket, és pszichológusához, Frajt
Zsigmondhoz fordul. Zsigmond megnyugtatja, hogy ne aggódjon, teljesen
megszokott dolog, hogy ebben az országban az emberek a szivárvány színeit
egyszerre szeretik hordani. 
Az
a tény pedig, hogy szókincsük és hangsúlyozásuk igen-igen hasonlít a
mucsaalsóházi kultúresteken megszokott alapnívóhoz, önmagában még nem
enged arra a tényre következtetni, hogy környezetében kizárólag földi
diplomáciai úton lévő álruhás űrlények találhatók. Pistit azonban nem
elégíti ki ez a magyarázat, s az éj leple alatt visszavonatozik Novi Sadba,
ahol is belép az Otporba. Eszter a nevelt fiú elvesztése fölött érzett
fájdalomban idegösszeroppanást kap, Julcsa harakirit követ el, Vili
bácsinak (aki a háttérből mozgatja a szálakat) leég a processzora, az
intergalaktikus kapcsolat megsza##& @" :-)))