28. szám 2000. december
A francia kapcsolat
Akik valamilyen módon kapcsolatban állnak a Francia Színházzal, már biztosan találkoztak Marie-Laure Commarieu-vel, az AKG egyik új tanárával. De azért azoknak, akik még nem ismernék, a Szubjektív bemutatja, egy eredetileg részben magyar, részben (ez a kisebb rész) francia nyelven készült interjú keretében.
S
zubjektív
: Hogyan kerültél ide, Magyarországra?
Marie-Laure: Néhány éve egy görögországi diákcsere-programban vettem részt, amelyben görög oktatási intézményeket látogattunk meg. Itt találkoztam egy magyar fiúval, aki szintén diák volt, és aki később a vőlegényem lett. Így aztán itt kötöttem ki.
Sz: Ugyan azt mondják, hogy a francia és a magyar emberek temperamentuma nagyon hasonlít egymáshoz, de azért mégis eléggé más környezetből jöttél ide, Kelet-Európába. Nem volt nehéz megszoknod ezt az országot, nem érezted egyedül magad?
M-L: Nem kifejezetten. Én Dél-Franciaországból jöttem, Bordeaux környékéről, a szülővárosom körülbelül 10 km-re van a tengertől. Az emberek nyitottabbak, lazábbak arrafelé, sokkal inkább kint élnek az utcán, ráérősebbek, szeretnek ücsörögni a kávézók teraszán, ilyesmik. De én itt is megtaláltam a magam kedvenc helyeit, nagyon sok magyar barátom van. Többek között az AKG-val is a barátaim révén kerültem kapcsolatba.
Sz: Ha jól sejtem, itt jön be a Francia Színház a képbe.
M-L: Igen, igen. Én is sokat fog lalkoztam vele. Amikor júniusban az AKG-ban megszervezték a francia színházas fesztivált, én is eljöttem, és ott találkoztam Szalontai Ágival és Zsohár Gyöngyivel. Ők hívtak, hogy jöjjek ide tanítani.
Sz: Egyébként Magyarországon kezdtél el tanítani, vagy már van francia gyakorlatod is?
M-L: Nem, Franciaországban még sohasem tanítottam, bár az eredeti képesítésem francia irodalom és nyelv szakos tanár. Itt Magyarországon viszont már több másik gimnáziumban és középiskolában tanítottam, többek között a Leövey gimnáziumban.
Sz: Sokban különbözik az oktatási rendszerünk a franciától?
M-L:
Az AKG oktatási rendszere sokkal lazább, mint a hagyományos magyar iskoláké,
ezért jobban hasonlít a francia iskolákhoz. Ugyanakkor a nyelvtanítás
Magyarországon teljesen másképp zajlik, ami nekem sokkal szimpatikusabb. Itt
kis csoportok dolgoznak egy ütt, a tanár és a diák ismerik egymást, tudják,
ki mit szeret, milyen hangulatban van aznap, és sokkal többet kommunikálnak,
mint egy francia rendszerű nyelvórán. A francia oktatás sokkal inkább az írásbeli
gyakorlatokra helyezi a hangsúlyt, az órákon nagy on sokat kell fordítani és
feladatokat csinálni, élő helyzetgyakorlat nagyon kevés van.
Sz: Azt szokták mondani, a franciák nem igazán szeretnek idegen nyelveket tanulni és nem is igen tudnak beszélni más nyelven. Szerinted jogos ez a vád?
M-L: Nem. A franciák általában tudnak idegen nyelveken, és nem is rosszul, csak a beszéd megy nehezen, mert azt az órákon keveset gyakorolják. Így aztán inkább nem is beszélnek.
Sz: Szerintem azért ez rád biztosan nem igaz, te egészen jól beszélsz magyarul.
M-L: Tényleg? Köszönöm szépen.
Sz: Ugyanez sajna az én franciámról egyelőre nem mondható el…
M-L: Dehogyis, egyáltalán nem rossz, és még van időd fejlődni. De azért egy kis akcentus nem olyan nagy baj.