28. szám 2000. december
Szép új világ
"Tud-e gyorsabban táncolni a Fehér Bohócnál, túl bírja-e kiabálni a tv-családot? Ha tud: ügye diadalt arat…"
Bár ez nem egy könyvajánló, mégis fontosnak tartottam ideidézni a Marsbéli Krónikák sorait. Mert talán sohasem volt akkora aktualitásuk, mint ma, amikor a "jelentős" teljesítmények korát éljük. Néhány nappal ezelőtt a dominókirályt, Robin Wyerst magasztalták újra egekig, amiért egy munkacsapattal sikerült élére rakatni néhány millió dominót. És ezzel természetesen bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe. A könyvbe, amely forradalmasította a kissé különös emberekkel való bánásmódot. Régebben külön intézményekben gyógyították vagy kezelték (több-kevesebb sikerrel) ezeket az embereket. Mostanában azonban inkább hagyják, hogy csinálják, amihez kedvük van, valakik pedig majd szorgalmasan feljegyzik a produkciókat. Később a legjobbakat egekig magasztalva, a világ elé tárják fantasztikus teljesítményüket. Tehát feltehetjük a kérdést: Tud-e bárki másnál többet hátrafelé kerékpározni úgy, hogy közben tíz poharat egyensúlyoz a fején, és egy almát harapdál? Ha tud: ügye diadalt arat. Azonban nem hibáztathatjuk a rekordok könyvét mindenért. Még akkor sem, ha ezzel rengeteg követőt biztosít ezeknek a kissé túlságosan elhivatott embereknek (egy bolond százat csinál). Azért enélkül is terjednek furcsa gondolatok. Épp mielőtt leültem, hogy megírjam ezt a cikket, sikerült elcsípnem egy fantáziadús műsort az egyik csatornán. A svájci bicskákról szólt. Néhány riportalany arról filozofálgatott, hogy vajon a svájci bicska kés, avagy épp ellenkezőleg, antikés. Talán éppen dicséretképpen még meg is jegyezték, hogy azért tartják antikésnek, mert az átlagos, elavult zsebkésekkel szemben ezzel az égvilágon semmit nem lehet kezdeni. És pont ezért szeretik és gyűjtik olyan sokan. Persze néhányan megemlítették az átöröklés és a termékenység szimbólumaként is. A film betetőzéséül az szolgált, hogy kiderült: tudósok testi épségüket nem kímélve, fáradhatatlanul dolgozva végre megalkották a Penge Nélküli Bicskát, hogy még véletlenül se vághassa meg magát vele az ember. És oldalakon keresztül sorolhatnám még az ilyen és ehhez hasonló példákat. Azonban, miközben írom ezt a cikket, tudom, hogy úgyis teljesen fölösleges, hiszen ahogy Ray Bradbury is írta a Marsbéli Krónikákban: "… az emberek mégiscsak jól szórakoznak…" Ha van valami, amit nem fogok irigyelni tőlük, az ez a szórakozás.