32. szám 2002. március
Az értékelők
Tartasz tőle, de mégis várod. Mi az?
Természetesen az értékelők. Legalábbis én így vagyok ezzel. Vannak olyan tantárgyak, amikről tudom, hogy nem fognak rólam valami jót írni… Hát ezektől aztán végképp tartok…
De várom is… Azt, hogy minél hamarabb túl legyek rajta.:) Na jó, a patrónusi értékelőre azért kíváncsi vagyok. Nem is tudom, hogy jobb-e ez az írásbeli értékelő, mint a sima félévi bizonyítvány. Bizonyos előnyei vannak. Például, ha rossz vagy egy tárgyból, de a tanár szeret téged, akkor biztos nem fog olyan szörnyűségeket írni, mint az, akinek enyhén szólva nem vagy a kedvence. És akkor most fölmerül ez a gond is: mi van akkor, ha egy tantárgyból egyébként ötös vagy, de az értékelőben csak szidnak abból a tárgyból. Azt, hogy mondjuk marha jó különmunkát csinálsz, vagy valami egyéb, meg sem említik. Mert velem, múlt év végén már volt ilyen. De ennek az ellenkezője is megtörtént. Az értékelőnek még az is lehet az előnye, ha mondjuk nagyon jó vagy valamiből, akkor az a tanár biztos, hogy agyondicsér. Ha nagyon rossz vagy, akkor is kell hogy írjon egy kicsi jót is, mert én még olyan értékelőt nem olvastam, ahol folyamatosan csak szidnak.
Szóval az értékelőkről ez a legfontosabb: Ahány tanár, annyiféle értékelés.
És még egy utolsó jó tanács a szülőkkel kapcsolatban: az értékelőt akkor mutassátok meg nekik, ha jó hangulatban vannak. Ez nagyon fontos, mert tavaly félévkor az apámnak is megmutattam az értékelőmet, aki éppen elég rossz kedvében volt, és azt mondta, hogy “lehetett volna jobb is”. Közben nagyon jó volt az az értékelőm.