32. szám 2002. március
Február 1.
Február 1-je, péntek. Ismét egy ünnepség az iskolában. Az AKG születésnapja. Egy ünnepség, ami megszokott módon rendhagyó, és mégis minden a megszokott módon kezdődik.
Már az alapötlet is egészen fantasztikus magasságokban jár: mindenki teleeszi magát, aztán irány a sportpálya. A kivitelezés pedig egyenesen lenyűgöző. Fél kilenctől az egész évfolyam az iskolában dolgozik az ételeken. Az egész csoportban rend uralkodik, hiszen mindenkinek megvan a maga feladata. Egymás keze alá dolgozunk, s a jól olajozott gépezet fogaskerekei vidáman őrölnek. Így aztán el is készül a nagy mű a tornateremben. Kezdődhet az ünnepség.
Néhány perc hangzavar után Horn György beszéde megteremti az alaphangulatot. Miután belekezdett, dermedt csend borult a tornateremre, és mintha megfagyott volna a levegő. Lehet, hogy csak én éreztem úgy, de mintha kicsit túlzó lett volna az egész. Mintha megsértődött volna az AKG nevében. Ahogy túlzóan lehordta a társaságot, ahogy elmondott minket nemtörődömnek, önzőnek és olyanoknak, akiknek természete, hogy teleegyék magukat, azután elrontsák az iskola jól megszervezett születésnapját, volt bennem egy olyan érzés, hogy ez nem igazán a megfelelő stílusválasztás, hogy legszívesebben kisétálnék a teremből, és ez az érzés volt bennem akkor is, amikor elmondta, hogy bár itt valami köszöntő szokott lenni, de most nagyon nincs már hangulata hozzá.
A születésnap pedig folytatódhat tovább, az avatással – ami véletlenül sem merül ki abban, hogy az újak kapnak egy pólót és egy kitűzőt, ez sokkal több annál, az AKG szellemét nyújtjuk át nekik, és egygyé válnak az iskola nagy, nagy, nagy, nagy családjával –, azután pedig a fogadással. Végül pedig az előre beígérteknek megfelelően, jöhet a sport, a közelben lévő pályán. A pályán, aminek a burkolatát most újították fel, így cipőmosás nélkül be sem tehetjük a lábunkat. A felújítás sajnos olyan drágára sikerült, hogy már nem tudtak olyan öltözőkre szert tenni, amelyikben akár 10 ember is elfér. Miközben ott ültem a csodás új padlón, elkezdtem fogalmazni egy cikket a születésnapról, és biztos voltam benne, hogy erről jót nem lehet írni. Tévedtem. Az ünnep hangulata hirtelen megváltozott. S bár néhány versenyszám elmaradt, amit megtartottak, az derűs és szórakoztató volt. Végül elégedetten mehettünk haza (hacsak nem lopták el közben valaminket).
Bár nyögvenyelősen indult ez a nap, a végére mégis egész jól sikerült. S ha nem is volt tökéletes, örömmel fogunk visszaemlékezni rá.