32. szám 2002. március
Képzelgés
Biztos veled is történt már olyan, hogy felszálltál a 86-osra, leültél
egy üres helyre, kinéztél az ablakon, és elgondolkodtál az élet kiszámíthatatlan
dolgairól. Mikor végre rájöttél, hogy le is kéne szállni a buszról, már
jelzett a sofőr, és az utolsó pillanatban (miután átküzdötted magad a zsémbes
öreg néniken) mégis le tudtál ugrani a buszról. Miközben mentél, még nézted
a buszt, amely elhagyva a megállót továbbsuhant a következő állomásra,
hogy letegye a régi, és felvegye az újabb utasokat. Hirtelen hiányérzeted támadt.
“Táska? Megvan. Tesicucc? Jézus! Otthagytam!”
És ez is amiatt van, mert gondolatban pont azt próbáltad megfejteni, hogy hogyan vághatnál neki a sivatagnak egy kulacsnyi vízzel és egy zsepivel.
Ian McEwan pont egy ilyen 10 éves fiúról írta a Képzelgő című könyvét. Ahelyett, hogy arra koncentrálna, hogy a következő megállóban le kell szállnia, elmereng, majd az utolsó pillanatban rájön, hogy otthagyta a buszon a kishúgát.
Majd otthon a macskával lelket cserélnek, és a fiú megverekszik a házimacska riválisával, egy állati nagy kandúrbandival. Az iskolában sose figyel, ezért a tanárok azt hiszik, hogy valami nagy baj lehet az olvasással és a számolással.
Megszelídíti az iskola rémét, szembeszáll a borzasztó babával, és beleképzeli magát egy csecsemő helyébe.
Gondolkoztál már azon, hogy lehet, hogy minket is csak képzel valaki, és te most éppen nem is olvasod a Szubjektív egyik cikkét? Ki tudja? Lehet, hogy tényleg így van.
Ian McEwan: Képzelgő
(Scolar Bt., 1380,- Ft., 144 o.)
Fordítotó: Tandori Dezső