32. szám 2002. március

Lakos Gábor

Óra tizenegyedikesekkel 2001-ből

Tizenkét óra tízre mentem
némi liftre várás után,
amit megbántam szerfeletten
(már a liftre várást csupán).
Az elsőn kiszálltam sután;
kisiskola: zaj volt, buli.
Fejem fájt, gyomrom és zuzám.
Jó óra lesz ebből – tuti!

Benyitottam s a tanteremben
- ez aztán gáz (propán-bután) -
ott álltunk mélán – sajna – ketten:
a tévé (még fútt orrlukán)
és én. Odaléptem puhán,
katt – ennyit mondott. Kész, puszi.
Megigazítottam ruhám.
Jó óra lesz ebből – tuti!

És jöttek akkor, önfeledten
majszolva, mint orángután,
tömött sorokban: egy seregben
- nem ám csak úgy kesze-kuszán,
sapival Braun bölcs kókuszán.
Ott volt Kiss úr és Vaskuti,
csók’lom Zsófi, Gabács druszám.
Jó óra lesz ebből – tuti!

Ajánlás

Herr Réti is ön-lábbuszán
megérkezett. Milyen furi:
utószor Ági, így muszáj.
Remek kis óra lett – tuti!

Néhány limerick

Szomszédnőm nyugdíjas Borcsa,
sétálni vitte kis korcsa.
A korcs a korcsmába
beugrott kucsmába’,
de kijött, mert ez a sorsa.

Az orromba befolyt a víz.
Mit szól ehhez – kedves Alíz?
Akármit szóljon,
Rövid az orrom,
de elviszem, itt egy remíz.

Előkelő nemes: Arthur,
ennek ellenére orrtúr.
Megfeddem: nana,
mit szól a mama!?
Pofon vágja, s attól koldúl.