32. szám 2002. március
Ami most nem sikerült
A
24. Párizs–Dakar ralin számunkra két nagyon fontos szereplő indult. Szalay
Balázs, aki már negyedszer vágott neki a csaknem 10.000 km-es versenynek, és
Palik László, akit idáig versenyezni még nem láttunk. Bizonyára sokan
szurkoltunk nekik, de egy ilyen sportban mindig közbejöhet valami. Most közbe
is jött.
A verseny a franciaországi Arrasból indult el, 2001. december 28-án. A magyar kettős nem nyerni indult, egyetlen céljuk volt: befejezni a versenyt. Egy darabig úgy tűnt, ez sikerülni is fog, hiszen minden eddiginél felkészültebb csapattal vágtak neki. Egy őket segítő, pótalkatrészekkel teli kamionnal indultak el. Ez azért nagy segítség, mert amikor Szalay Balázs annak idején, 4 évvel ezelőtt elindult, csak annyi “segítséget” vitt magával, amenynyi az autóban elfért. Ami azt illeti, tavaly sem volt ez másképp, de ennek ellenére be tudta fejezni a ralit. A tavalyi siker megismétlésére vágott neki ismét, méghozzá úgy, hogy Palik László volt a navigátora.
A magyar team minden nap többször jelentkezett az RTL Klubon, meglehetősen jó hangulatban. Mindig mosolyogva szórták a cipőjükből a homokot, és újságolták, hogy ma csak egy durrdefektjük volt. És bár egyre fáradtabbak voltak, mindig jó kedvük volt. Ha nem érkeztek meg véletlenül a Fókusz sugárzásának végéig, akkor Héder Barna tartott a nézőknek egy kisebb helytörténeti előadást, miközben a háttér egy sivatag kellős közepén lévő mesterséges oázisra hasonlított.
Már
éppen a pihenőnap előtt tartottak, amikor Héder Barna tőle szokatlan
komolysággal közölte, hogy a magyar duó kénytelen volt visszafordulni egy váltóhiba
miatt. Mindenki másképpen próbálta megközelíteni a problémát. Volt, aki
azt mondta, nyugodjanak meg, semmi bajuk, csak az autónak. Ott van velük az egész
csapat és a kamion. Ezzel szemben Szalay Balázs korábbi navigátora, mit sem
törődve a nézők érzéseivel, közölte, hogy ilyenkor hiába van ott az egész
csapat, ha olyan hideg van, hogy hálózsákban is majd’ meg lehet fagyni és
hogy már ő is volt ilyen helyzetben és higgyék el, egyáltalán nem
kellemes. Nem akarták ugyan, de másnap kénytelenek voltak feladni.
Csak peches egybeesés, hogy Palik László 40 szülinapján érhettek volna célba, úgyhogy nem nehéz kitalálni, mit is szeretett volna ajándékba. Sajnos ez a kívánság most nem teljesült. Én azért remélem, hogy lesz folytatás, és talán a sokak által kedvelt sportriporter 41 évesen már elmondhatja magáról, hogy elért Párizsból Dakarba.
