Szubjektív

Tartalom

32. szám 2002. március

Röhögjünk együtt a reklámokon 1.

A tavalyi év augusztusában robbantak be életünkbe. Rögtön belopták magukat minden valamirevaló tévénéző szívébe. Kedves ábrázatukkal, különleges színvilágukkal, no meg persze az ásóval, ami a fejükből áll ki, mindenkit meghódítottak.

A BEE család elképesztően eredeti, ám mégis a végletekig realisztikus figuráiról van szó. A figurákról, akiknek tréfás kalandjai már hónapok óta lázba hoznak mindenkit. Be kell vallanom, amikor először találkoztam ezzel a reklámmal, rögtön éreztem, hogy nem élhetek meg mobiltelefon, vagy legalább egy kellően nagy és szürke orr nélkül. És szerintem így volt ezzel a reklám célközönsége is, akik a látszat ellenére nem a 6-8 évesek. Sőt, ez nem is az a Nnnaeztfigyeldmilyenjófejekvagyunk típusú reklám, amely a tizenéveseket célozza meg. Ez korosztályokon átívelő jelenség. Büszkeség és öröm tölthette el a rendkívül kreatív menedzsment és tervezőstáb (akik a rajzokat valószínűleg egy óvodából lopták) szívét, amikor három generáció összeölelkezve énekelte, hogy: Bi-bibi-biiiiiiiii dam daradam dam… Ahogy az is közös örömünk, hogy ma már nemcsak a hagyományos (Esmeralda, Carlos Santiago, Rosalinda) neveket kapják kisdedeink, hanem a sokkal kifejezőbb BEEBOY és BABEE nevek is egyre gyakrabban kerülnek anyakönyvezésre. Hát igen. A jó dolgok elérnek mindenhova.

Akik még nem találkoztak ezzel a kultúraformáló jelenséggel, azok nézzék meg minél előbb a BEE rajzok téli kalandjait, és vegyenek gyorsan egy BEE kártyás mobiltelefont. Vagy röhögjenek együtt velem a reklámokon.

Kovács György