33. szám 2002. május
Napsütés, szusibár
A
Távol-Kelet művészetével kapcsolatban hajlamosak vagyunk a kultúra erős (és
ellentétes) jegyeiben - a hagyomány- és szellemközpontú, valamint az
automatikus vezérlésű társadalom végleteiben - gondolkozni. Tapasztalataim
szerint a tradicionális kultúrának csak a felszíne érinti a nyugati alkotói
termékhez szokott embert. A modern világ kiberöszszessége pedig könnyedén
kettéválasztható: létezik egyszerű szenny és magas értékű technokultúra.
Az első népszerűnek mondható, a második nagyon kevesek által elfogadott,
csak a haladó felfogású értelmiség ízlésének kedves vonulat.
A pénzélet és kereskedelem térségi hatalmainak számító kistigrisek
egyike, Hong-Kong különös bölcsője a kultúrák ötvöződésének. A brit
gyarmat a II. világháború után a több millió bevándorló között a kínai
gondolkodó és alkotó körök színe-javának is lehetőséget adott a
letelepedésre. Filmművészetét a kilencvenes évek elejéig csak a kung-fu
filmekből ismerhette a nyugati közönség, de Wong Kar-wai rendező felbukkanásával
új fényre lehetett figyelmes minden filmkedvelő.
A
Chungking Express szerelmes történetet beszél el. A forgalmas atmoszférában
csalódottságot és ébredő szeretetet láthatunk. Április 30-án Ho Csivu, a
223-as járőr fogadalmához híven megeszi a harminc ananászkonzerv tartalmát.
Ezzel a cselekedetével pecsételi meg szerelmi kudarcát, melyet csak a neonfényes
hong-kongi éjszaka orvosolhat. Egy bárban ülve elhatározza, hogy beleszeret
az első nőbe, aki az ajtón belép.
A szőke parókás nő soha nem veszi le a napszemüvegét. Nagy mennyiségű
heroint kell exportálnia, de indiai összekötőinek nyoma vész. Tudja, ha az
eltűnt szállítmányt nem keríti elő, megölik. Belép a bárba.
Ez nem domináns szál a filmben. Egyszerű epizód. Az időbontás ördögi
eszközének felfedezése érthetővé tesz mindent. Bár érteni sem muszáj,
nem a cselekmény vezet, hanem a cselekvéssorokat megfogalmazó képi világ. A
széleslátószög, a kézikamera, vagy a hirtelen vágások és villanások. A
film operatőre, Christopher Doyle hoszszú idő óta dolgozik Kar-Wai-jal. Különös
képi világot teremtettek easy-going tevékenységükkel: a forgatásokon
fontos szerepe volt a spontaneitásnak, gyakran ott komponálták át a képeket,
írták át a történet egyes pontjait. A forgatásokon állandóan zene szólt,
ez befolyásolta a filmkészítők kedvét. A világosítóktól a berendezőkig
mindenkit a zene táplált, a színészek és az operatőrök különös
dinamizmussal dolgoztak. A film hangulatában is meghatározó a zene. A képekkel
összefonódó zúgó és sistergő hangeffektusokból okos környezetzene, majd
kortárs rockzene és trip-hop épül. Ez harmonizál az éjszakai képekkel. A
délelőtti napsütésben csattanóan boldog Canto-pop szól. Ugyanaz a szám
legalább húsz alkalommal szólal meg, kicsit sem idegesítően, hanem értékes
motívumként.
A tehetséges dramatikai kompozíció és az iskolaértékű fényképezés a távol-keleti
filmtörténet következő fontos állomása. Jelentősége Jim Jarmusch, vagy a
Dogma-film alkotói munkásságához hasonlítható.
Chungking Express (1994)
Rendezte: Wong Kar-wai
Forgatókönyvíró: Wong Kar-wai
Fényképezte: Christopher Doyle, Lau Vai-keung
Zene: Frankie Chan, Roel A. Garcia
Szereplők: Brigitte Lin, Ching-hsia, Takesi Kanesiro, Faye Wang, Tony Leung-wai