33. szám 2002. május
Feketeszínház: a kulisszák mögött
Hát
hol is kezdjem? Talán ott, hogy hogyan is indult ez az egész. Mint azt bizonyára
sokan tudják, a Feketeszínház tavaly alakult Korom Pál tanár úr vezetésével.
Idén lett a társulatnak egy új tagja, Kinizsi Ottó. A Tavaszi Fesztiválon
bemutatott darabot idén kezdtük el játszani (ezt a darabot egyébként Korom
Pál írta, de Ottó rendezte). Év eleje óta próbáljuk egyre jobbá alakítani,
és hát mint mindenki, mi is a hibáinkból tanulunk. Eddig ezt a színdarabot
még csak kétszer adtuk elő, a mostani AKG-s szerepléssel együtt háromszor.
Még elő fogjuk adni az alternatív gimnáziumok színjátszó versenyén is.
Ehhez az elvileg harminc fős színielőadáshoz csak hatan vagyunk. Ebből a
hat emberből is kiesik két ember, mert nekik látszik a fejük (ők a főszereplők).
Tulajdonképpen négyen maradunk, akik mozgatják a bábukat és rendezik a díszletet.
Az AKG-s előadáson öten voltunk, mert egyik tagunk elutazott. Mint azt
mindenki gyors fejszámolással kiszámolhatta, csak hárman maradtunk mozgatni
és díszletet rendezni! Amikor bejöttünk nyolckor, hogy fél tízkor előadjuk
a színdarabot, a csoport felének az volt a véleménye, hogy „nem is kéne
előadni" meg „tök pocsék ez az egész"… stb. Végül is Laffer
tanárnő volt az, aki elcsendesített mindenkit. Előadtuk, és a vége az
lett, hogy nem arattunk túl nagy sikert, de mi büszkék voltunk magunkra, hogy
még úgy is elő tudjuk adni, hogy a kevesebbnél is kevesebben vagyunk.
Az ötven perces darab egy kisfiúról szól, aki álmában nő fel. Maga a színdarab
talán egy kicsit unalmas, de látványos. Reméljük, neked is tetszett (ha láttad),
és élményekkel távoztál.
