33. szám 2002. május

Madách tragédiája

Március 15-e alkalmából a Nemzeti Színházban - amely leginkább egy fejlett multiplexre hasonlít - bemutatták Madách Az ember tragédiája c. művét. Egyesek aznap éjjel hangos jajveszékelést véltek hallani Madách sírjából. Nem mintha valami baj lett volna a rendezéssel, a szereplőválogatással, a díszlettel vagy a zenével. Egyszerűen csak azt felejtették el, hogy a darab egy tragédia.
Miután az óvatlan ember beült a színházba, vagy leült a televízió elé, ámulatból ámulatba esik. Talán Isten szúrhat először szemet, aki alattvalóival egyszerűen csak e-mailben értekezik. Efelett jóindulatúan elsiklunk. Aztán megjelenik a korban jócskán benne járó Ádám (Szarvas József) és Éva (Papp Vera) egy hatalmas gumigömbben gurigázva, majd Lucifer (Alföldi Róbert), akinél kevésbé alkalmas színészt keresve se találhattak volna (persze, amilyen a színház híre volt, nehéz is lett volna igazi színészeket megnyerni a produkciónak), és máris kialakult az alaphangulat. Talán még megemlíthetném a repülőn érkező görögöket, a római pankrációt, az apáca Évát, aki metróval távozik, vagy a londoni szín rapmesterét, de ez csak önkényes kiemelés lenne a nevetséges mozzanatok sorozatából, amelyekkel nem fukarkodtak a darabban. Az ember már-már azt hinné, hogy itt csak egy egyszerű félreértésről van szó, és hogy az alkotók tulajdonképpen paródiának szánták a dolgot, persze csak akkor, ha nem hallgatja meg a nyilatkozatokat. Az alkotók elmondták, mennyire büszkék arra, hogy sikerült egy kis rapet is becsempészniük a XIX. századi darabba. Azt is közölték, hogy azért modernizálták a darabot, mert így közelebb hozhatták a mai emberekhez. Hiszen ma már nem tudjuk elképzelni, hogy valaki ne metrón vagy repülőn közlekedjen, hogy létezik bábszínház is, nemcsak videó, és hogy talán nem mindig ezekből a szép színezett üvegekből itták a sört. Hiszen ha látjuk, hogy Londonban villamosszékbe ültetik Ádámot, vagy látjuk Ádám és Éva iszapbirkózását (lekúszszon, vagy ne kússzon le a mélybe) máris sokkal közelebb érezzük magunkhoz ezt a pókhálós, elavult és elfeledett darabot. Szikora János, köszönjük a feledhetetlen élményt.
Azért érdemes leülni és, ha nem is egyhuzamban, de végignézni az előadást. Ha az embernek sikerül elvonatkoztatni attól, hogy mennyire rontották el vagy sem a darabot, nagyon vicces tragédiát láthat.

Kovács György

Madách Imre: Az ember tragédiája
Nemzeti Színház, M1, 2002. március 15.
Rendezte: Szikora János
Főbb szerepekben: Szarvas József, Papp Vera, Alföldi Róbert, Raksányi Gellért, Bodrogi Gyula
További információk és a fotók forrása: www.azembertragediaja.hu