33. szám 2002. május
Muzika-lista
Rendíthetetlen küldetésemet folytatom, mivel folyamatosan ütközöm ostobaságokba az elektronikus zene fogalmával kapcsolatban. A Szubjektív 31. számában megjelent egy szövegem (Megalapozatlan előítéletek), amelyben a kereskedelmi színterek termékeit megkülönböztettem a haladó, elektronikával is machináló zenei vonaltól (egyesek könnyelműen öszszemossák a nu jazz fusiont az europoptrance-szel…).
A
misszió fegyvernökei lehetnek Philippe Cohen Solal, Christophe H. Müller, és
Eduardo Makaroff, akik Párizsban építik a minőségi hangzást. 1996 óta bíbelődnek
egy bizonyos zenei világgal: egészségesen összekuszálják az argentin tangót
és a francia sanzont a kortárs elektronikus ütemvilágot képviselő
trip-hop-, hip-hop-, és downtempo-house elemekkel.
A fúziót megtestesítő témákban (Queremos Paz, Época, Santa María (del
buen ayre), Una Música Brutal, El Capitalismo Foráneo, Last Tango in Paris,
Vuelvo al Sur) Cristina Vilallonga énekhangja, Line Kruse hegedű- és Nini
Flores bandoneón játéka adja igazán a jellemző aromát. A hasonló vonásokból
épülő, de más karakterű számokban (Chunga's Revenge, Tríptico, La del
Ruso) fontosabb Eduard Makaroff gitáros, Gustavo Beytelmann zongorás, Fabrizio
Fenoglietto nagybőgős, és Edi Tomassi ütőhangszeres közreműködése.
A zenei anyag folyamatosan fejlődött: 10 inch-es lemezeken terjedt, majd
tavaly ősszel vált teljessé, ekkor jelent meg album formában.
Gotan Project: La Revancha del Tango (Ya Basta!, 2001)
Ress
Dewbury egy angol lemezlovas, aki 1987 óta minden hétvégén szigorúan csak
ősi kincseket rak fel a lemezjátszóra: a brightoni klubban Jazz Rooms címmel
vezetett klubestjén az afrikai dzsessz-funk régi képviselőinek zenéit
reprezentálja. Nevéhez fűződnek a neves Jazz Bizniz és Club Africa válogatássorozatok.
A Club Africa 2 zenéinek sajátos ízét a Gotan Project gondos finomságával
ellentétesen a nyers hangok adják. Az előadók harminc-negyven évvel ezelőtt
tevékenykedő zenészek, többek között Hugh Masakela, Manu Dibango, Letta
Mbulu, Babatunde Olatunji és Bukky Leo az africa funk hősei. Munkáikban
hallhatunk törzsi ütőshangszereket, afrikáner kántálást - rituális szólamokat,
gitár-funkot, tipikus afrodzsessz akkordokat, de az ősi pszichedélia mellett
érezhető a hatvanas évek végének beat-zenei hatása és egy-két darabban a
hetvenes évek alakuló klubéletének négynegyedes lüktetése is.
Various Artists: Club Africa 2, Russ Dewbury válogatása
(Strut, 2000)