|
33. szám 2002. május
A nyalóka hatalmába kerítve
Piciny
hazánkban bárhol hozzájuthat az ember eme borzalomhoz. Hogy miért nevezem
borzalomnak? Hát ezért:
- Tönkrevágja a fogunkat
- Megnehezíti a beszédet
- Felsérti a szájpadlásunkat
- És a legrosszabb az, hogy miután megettük, muszáj legalább egy liter
folyadékot magunkba nyomnunk, mert a halálos kiszáradás szélére kerülünk
De
mégis. Mégis tonnaszámra fogyasztjuk nap mint nap. Mégis veszünk egyet a
melegszendvics mellé. Mégis szeretjük, ahogy néha egy-egy darab letörik belőle,
és a fogunk közt ropog, és mégis szeretjük elrágicsálni a művelet végén
azt a kis fehér műanyag rudacskát.
Miért? Mert annyira magával ragad a formája? Nem hinném. Akkor miért nem
eszik mindenki savanyúcukrot? A megoldás csak a színes cukorgömböt tartó
rudacska lehet! Hogy forgathatjuk a szánkban olvadó cukrot, és ezzel felpörgethetjük
a már amúgy is ezerrel működő nyálmirigyeinket. Akkor ez az élvezeti cikk
a fokozott nyáltermelésre specializálódott? Azt hiszem, végül megtaláltuk
az okot. Azt az okot, amiért a Chupa chups elnöke dollármilliárdos, és a
fogorvosok keresete a nyalóka gyártása óta a duplájára nőtt.
A nyalóka célja a nyálcsapolás! Mikor lefejtettük a csomagolást a táplálékról,
és meggyőződtünk róla, hogy E167875675 tartalma biztosítja a napi
vegyianyag-szükséglet 93%-át, akkor nyugodt lélekkel helyezhetjük a szájüregünkbe
a kalóriadús fogsorvasztót. Innentől már mindenki tudja. Csak egészségesen!
Tardos Hanna |