33. szám 2002. május
Tanárértékelés
Én magam nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy lesz ilyen az iskolában,
mert most végre elmondhatom, hogy mit gondolok, de annak örültem a legjobban,
hogy mindezt titkosan tehetem. Nagy csalódás volt hát, mikor megbetegedtem
erre a napra. De ez se számított, mert az értékelést utólag is elkészíthettem.
Fontosnak tartottam, hogy a tanárok szembesüljenek azzal, hogy mit gondolunk róluk.
Két napja kaptam meg a feldolgozott összesítést, de nagy csalódás volt,
mert végigolvastam a lapot, és csak egy csomó szó, egy csomó átlag, egy
csomó tantárgy volt rajta, de név egy se!!!
Így is találtam pár érdekes dolgot. Az évfolyamok közül például a 8. évfolyam
a legelégedetlenebb, nekik a legrosszabb a véleményük a tanárok rátermettségéről,
a tanár-diák kapcsolatokról, az órák légköréről, az értékelésekről-visszajelzésekről,
és ebből adódóan az összkép is náluk a legnegatívabb. Két dologra
gondoltam. Az egyik lehetőség az, hogy a 8.-osokat csak az iskola rossz tanárai
tanítják, vagy a 8.-osok olyan rosszak, hogy se a visszajelzés, se az órák
légköre, se a tanár-diák kapcsolat nem lehet jó. Amennyiben ez utóbbi áll
fenn, akkor a nyolcadikosoknak speciális tanárok kellenek, mert nincs olyan
tanár, aki elég rátermett arra, hogy fegyelmezzen.
Azt már tudjuk, hogy hol a legrosszabb mindez, de vajon hol a legjobb? A tanárt
a legrátermettebbnek a 12. évfolyam ítéli, ők már biztos elég
tapasztaltak. Az értékelés és a viszszajelzés is a 12. évfolyamon a
legjobb. Vagy a tanárok tartják már mindegynek, vagy ők már kiőrjöngték
magukat, és most jók… A tanár-diák kapcsolat is náluk a legjobb… Az órák
légkörét a 7. évfolyam ítéli a legjobbnak. Az összkép megint csak a
12.-eseknél a legjobb, hát igen, ők három hónappal életük utolsó gimnáziumi
napja előtt már mindent rózsaszínben látnak.