33. szám 2002. május

Választási műsorok, 2002.

Talán egyik választás sem váltott ki akkora érdeklődést az emberekből, mint a mostani. A kampány hevessége és intenzitása minden eddiginél nagyobb volt, a szokásos kampánymédiumokon kívül új eszközök is megjelentek a pártok reklámozásában, mint például az internet vagy az SMS. Az idei kampányban az is egyedinek számított, hogy sok esetben a választók maguk is aktívan részt vettek a pártok népszerűsítésében - emellett idén sohasem hallott mennyiségű politikai vicc és SMS-csasztuska született. Várható volt, hogy a választást igen nagy érdeklődés övezi majd - ezt igazolta a kiemelkedően magas részvételi arány is.

A szavazatok kiértékelését az összes médium figyelemmel kíséri; az eredmények a leggyorsabban az interneten jelennek meg, de a legtöbb ember mégis a tévé előtt izgul, ahol a legfrissebb adatokat egy műsor keretében, szakemberek és politikusok kommentárjaival teszik közzé.
Az 1990-es választásokon az eredmények csak másnap reggelre váltak hozzáférhetővé. Mára már a szavazatokat számítógéppel, korszerűbb szoftverekkel számolják és összesítik, így ez a művelet jóval kevesebb időt vesz igénybe, és a végleges eredmények már éjfél előtt is megtudhatók. A szavazatok kiértékelését a különböző televíziós műsorok folyamatosan követik végig és tudósítanak az eredményekről.
A rendkívül nagy részvételi arányból következett, hogy a választási műsorok nézettsége is igen nagy lesz, de a televíziósok többsége nemigen törekedett tőkét kovácsolni ebből, a csatornák többsége megmaradt a jól bevált műsorsablonoknál.
Ezúttal is az MTV műsora volt a leginformatívabb az összes csatorna adása közül, ugyanis itt közölték legelőször a legfrissebb adatokat. A fennmaradó időben a pártszékházakba kapcsoltak, vagy a stúdióba, ahol Betlen János délután héttől este tizenegyig a Medián és a Tárki közvéleménykutató irodák vezetőjével beszélgetett - érzésem szerint azért nem ártott volna másokat is meghívni a stúdióba, de szerencsére ők csak keveset látszottak. Bár a közszolgálati tévé komolyságáról és konzervativizmusáról nevezetes, azért a szórakozásra vágyók is megtalálhatták a maguk élvezetét - a műsorvezető mimikájának tanulmányozása valószínűleg az etológusoknak is nagy kihívást jelentett volna. A fél nyolc tájban valósággal vadalmaként vigyorgó Betlen arcáról ugyanis hirtelen lefagyott a mosoly, mihelyst az SZDSZ eredménye öt százalék fölé emelkedett, az éjfél körüli MSZP-székházból való közvetítésnél pedig már majdhogynem sírva fakadt - na ja, a független újságírás.
A Duna TV az m1 és az m2 csatornákhoz hasonló jellegű választási műsort sugárzott.
A Magyar ATV műsora értelmesen szerkesztett és érdekes volt. A stúdióban sűrűn váltották egymást a meghívottak, akik között mindkét politikai oldal elkötelezettjei jelen voltak, a nézők is betelefonálhattak, gyakorta közvetítettek a helyszínekről is. A műsorvezetőnek sikerült semlegesnek maradni, és értelmes kérdéseket feltenni egy időben. A műsor egyetlen gyenge pontja a dizájn volt, ami azonban az egészre rányomta a bélyegét. Fogalmam sincsen, hogy az ATV-nél kik felelősök ezért a kérdésért, de most már ideje volna száműzni a stúdiókból a későszocreál bútorokat, a számítógéppel generált háttereket, amiktől egy jobb érzésű UFO is egészen a Szíriuszig szaladna, és attól még, hogy a dizájner unokaöccse egy neonszínű műanyag poharakat gyártó konszern tulajdonosa, még igazán nem kellene azokkal pakolni tele az asztalokat. Grafikonokat csak elég ritkán mutattak, azok is csupán az internetről voltak leszedve és meglehetősen információszegények voltak, ugyanis csak az összesített eredményeket ábrázolták, az egyéni jelöltek állásáról nem informáltak.
A két legnagyobb kereskedelmi tévé nem követte végig az eredmények kiértékelését, ugyanis főműsoridőben mindkettő megszakította választási műsorát, hogy filmeket sugározhasson (ezt nem igazán értettem, hogy miért kellett, a legtöbb ember ilyenkor a választásokra kíváncsi - pláne az volt rejtély a számomra, hogy miért kellett a Mr. Bean rajzfilmsorozat legelső, debütáló részét pont ezen a napon vetíteni), este tíz után azonban ők is bekapcsolódtak a közvetítésbe.
Az RTL Klub volt az egyetlen, amely föl merte rúgni a választási műsorok jól bevált „meghívunk okos embereket és grafikonokat mutogatunk" sablonját; ők Választási Show keretében tudósítottak az eredményekről. A stúdióba egy lelátót építettek, ahol felsorakozott a hét legnagyobb párt színeiben egy vagy kettő, vezérszurkolónak nevezett prominens személyiség, hátuk mögött egy szimpatizánsokból álló, pártemblémás pólót és/vagy kistányérnyi kokárdát viselő szurkolótábor.
A cél az lett volna, hogy valamiféle barátságos mérkőzéssé változtassa a választási küzdelmet (van is benne ráció, a legtöbb ember nem a pártok üzenetét vagy választási ígéreteit mérlegeli mostanában, hanem inkább érzelmi alapon dönt, akárcsak a focicsapatoknál), amiben mindegyik fél jól szórakozik. Habár az alapötlet az én ízlésemhez képest túlzottan „kereskedelmitévés", ettől függetlenül a műsor maga még lehetett volna jó és szórakoztató is.
Sajnos azonban ez nem így történt. És ez nem feltétlenül a műsor kiötlőinek a hibája; a közhangulat túlságosan kiélezett volt ahhoz, hogy egy ilyen törekvés sikerrel járhasson. Minél inkább közeledett a műsor vége, annál inkább látszott a csalódottság azoknak a pártoknak a képviselőin, akik valamilyen okból a választásokon nem azt érték el, amit szerettek volna, a hangulat pedig egyre romlott. A vezérszurkolók próbálták ugyan oldani az egyre kínosabbá váló helyzetet, de ez nem sok eredménnyel járt. Néhányan kifejtették a véleményüket olyan fontos kérdésekről, mint a haza és a jövő fogalma, a többiek pedig végighallgatták őket, de látható volt, hogy a többségnek halálosan elege van az egészből.
Összességében szólva, a választási műsorok jellege is tökéletesen kifejezi a magyar hozzáállást a dolgokhoz - az európai normától még elég messze vagyunk. Bár a választások kimenetelén és az ország gazdasági helyzetén nemigen változtat, de mégsem ártana egyszer egy semleges, objektív, érdekes választási műsort létrehozni, ahol a stúdió berendezése esztétikus és nem egy zizegő, képernyőre bevágott internetes honlapról értesülünk az eredményekről - és ez, jelzem, főleg a közszolgálati televízió hatásköre lenne.

-kalec-