33. szám 2002. május

Szabó Lajos versei

Ahab emléke

Tekints rám Ahab,
Nézz a korcs utódra.
Hol a nemes szív,
Hol a művelt szellem?
Nyughatatlan lelkem
Köt hozzád csupán.

Súlyos teher,
Fájdalmas örökség
Őrülésből őrülésbe hajt.
Száguld kacagva,
Riadtan követem.
S tudom, a vad vágta
A halálba tart.

A semmi árnyai

Szürke habok felett jártam,
Rettegtem, hogy lezuhanok.
De erős fogódzót találtam,
Nem nyelhettek el a habok.

Megmarkoltam egy árnyat,
Megszorítottam a semmit,
Az árny fogai belém vájtak
A sebet feltépte a semmi.

Bár megteltem fájdalommal
Tűrtem, ahogy belém hasít,
S egyre jobban szorítottam,
Öleltem a semmi árnyait.

Az árnyakba kapaszkodva
Lebegtem a mélység fölött,
Talán végleg választottam
A szürkeség és a kín között.