34. szám 2002. június
Ballag már a vén diák…
Újra eltelt egy év és a végzősöktől ismét meg kell válnunk.
Az alsóbb évfolyamok már reggel nyolctól gyülekeztek az iskolában. Sokan hoztak virágot, hogy feldíszíthessék a ballagók tantermeit és a közös helységeket (könyvtártól a termtudig). Lassan kezdett úgy kinézni az iskola, mint egy virágbolt. Tizenegy óra körül – miután a díszítés befejeződött – érkeztek meg a szülők és a többi vendég, valamint a várva várt tizenkettedikesek. Ők csibékbe verődve, patrónusukkal az élükön ballagtak végig az iskolán (betérve minden folyosóra és kisiskolába). Az iskolarádióból különböző ballagónóták szóltak, amiket a végző diákok énekeltek fel. Voltak, akik könnyeztek, mert most jöttek rá arra, hogy vége a gyerekkornak, elválnak egymástól, majd az érettségi után kilépnek a nagybetűs életbe. Ezt a hangulatot még a kattogó fényképezőgépek és a pirosan világító kamerák sem zavarták meg. A diákok keze tele volt virágokkal, néhányuknak lufijuk és kis ajándékaik is voltak.
Miután minden csibe leért az iskola élé és elfoglalta a helyét a padon, a kis emelt színpad előtt megkezdődtek a beszédek. Többek közt megszólaltak tizenkettedikesek, akik búcsúbeszédet mondtak, a tizenegyedikből Veér Marci, valamint Horn György. Mi pedig az ablakokból dobáltunk rájuk virágszirmokat, ami nagyon szép látvány volt. Amikor lassan kezdett oszlani a tömeg az iskolából, belül és kívül nem maradt más, mint egy épület falak nélkül.
A nap szép volt és remélem pár év múlva az én ballagásom is lesz olyan szép, mint az idei volt. Az alsóbb osztályok nevében sok szerencsét kívánok az érettségihez!