Szubjektív

Tartalom

34. szám 2002. június

Utazás a 6-os buszon

Szerintem már mindenkivel megtörtént, hogy a barátai vagy barátnői hamarabb mentek haza az iskolából, vagy esetleg különóra után egyedül kellett hazabuszoznia és nem volt nála se walkman, se könyv amivel szórakoztathatta volna magát, és ezért csak bámulta az embereket, miközben gondolkozott.

Velem ez gyakran megesik. Csak ülök a buszon, nézem a földön az emberek cipőjét és mindvégig azon gondolkozom, hogy vajon melyik cipőhöz milyen ember, és melyik emberhez milyen élet tartozik. Ha meglátok egy kicsit furcsább cipőt, akkor végigmérem a viselőjét és azon gondolkodom tovább, milyen ember is lehet ő valójában.

Persze néha az embereket „egészében" is nézem és mindig találok valakit, aki másabb a többinél. Vagy azért, mert furcsábban néz ki mint mások, vagy azért, mert valami furcsát csinál, vagy esetleg azért, mert még a legátlagosabb embernél is átlagosabb.

Ma például utaztam a buszon és észrevettem, hogy ott ült egy anya a lányával, és mindketten sírtak. Minden ember próbált oda sem nézni, próbálta észre sem venni a történteket és szinte kifejezéstelen arcot vágni, de én láttam rajtuk, hogy nagyon sajnálják őket és legszívesebben odamennének hozzájuk és megkérdeznék, hogy miben segíthetnek.

Néha meg öreg nénik veszekszenek a fiatalokkal, hogy miért nem adják át nekik a helyet és különben is, „ez a mai fiatalság". Vagy ha nagy a tömeg és zsúfolt a busz, mindenki lökdös mindenkit, akkor is beszólnak egymásnak fiatalok és öregek egyaránt.

Amikor pedig ellenőr jön a buszon, akkor a legtöbb ember arcára kiül a pánik, majd azon kapják magukat, hogy a következő megállónál a fél busz leszáll, a maradék egy része pedig elszántan mentegetőzik, hogy „neki bizony van jegye, de a nagymama, a kaktusz meg a papagáj, és egyébként is, neki erre nincs is ideje". És ezalatt a 15 perc alatt, amit a buszon töltök, kicsit úgy érzem, hogy mindannyian egy nagy család vagyunk.

Talán mindezek igazából apróságok, de számomra mégis ezek adják a buszozás igazi hangulatát, és élménnyé teszik az összes utazást.

Pásztor Hanna