34. szám 2002. június
A hídember
Hajtott a kíváncsiság, A hídember című grandiózus mutatvány különösen érdekelt.
Bereményi Géza és Can Togay műve időbontó húzással, végéből kiragadott jelenettel kezdődik: az agonizáló Széchenyit elmeházba hurcolják, ahol könnyes lázálmában keveredik vissza fiatal koráig. Az első szakaszra jellemző a mai magyar filmek többségének betegsége: zökkenősen indul, rossz vágási ritmikával.
A film egyik szála a hídember politikai karrierje, nemzeti úttörése, kronológiai szempontból kérdőjeles színrevitelben, a másik szál szerelmi kálváriája Seilern Crescence-szal. A történések dramatikai szempontból ésszerűtlenül épülnek, az egész szétesik.
Eperjes Károly egyben önmaga és gróf Széchenyi István túlsatírozott karikatúrája, mindenképpen egyedi jelenség. Az elején fiatal huszártisztként vágtat, a végén elaggott bolondként botorkál.
A gyönyörű Irina Latchina Crescence grófnőt játssza haloványan. Az öreg politikus rókát, Metternichet alakító Darvas Iván egészen jó, színpadi vonásokkal formálja meg a figurát. A nemzeti úttörésben vállát vető Wesselényi báró szerepében Cserhalmi György a szokásosat hozza. A többiek nem jutnak eszembe.
Kardos Sándor operatőr, aki Tímár Péter Egészséges Erotika című filmjében ügyesen képezett haladó látásmódot, itt izzadságosan mozog. Idegesítő, félperces kisvariókat gyakorol Széchenyi ábrázatára. Amikor a kastélyhoz hintó érkezik, lebegő svenkelés illene, de mégis, magyarosan csikorog a sín.
Rengeteg paróka, bajusz és szakáll mozog a vásznon, népes statisztéria színes jelmezekben, de a technikai megoldásokba fektetett rengeteg hatása mégsem érezhető (az idei filmszemlén bemutatott filmeket összesen 786 millió forinttal támogatta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma; A hídember kétmilliárdból készült).
Minden gyakorlati lehetőséget kihasználtak az alkotók, de igyekezetük ellenére a szándékolt hatás, a filmeposz külső hatalmassága hibádzik; hazai termék készült.
Hiába, hasonló érzés motoszkál bennem, mint az Európa expressz nézése közben. Mindegy, hogy Széchenyiről, vagy Kamarás Ivánról forgatunk filmet, a lécen képtelenség által ugrani.