34. szám 2002. június
Könyvajánló
William Wharton: Madárka
A regény története kicsit különös, de olvasás közben ez föl sem tűnik, mivel igen sajátos stílusban íródott a könyv: a két főszereplő meséli egész végig az eseményeket, ezért fut két szálon a cselekmény.
A történet két fiúról szól, akik bár barátok, eléggé különböznek. Az egyik egy madár-mániás fiú, Madárka, akinek a szülei nem igazán törődnek vele. Egyetlen barátja van, Al, akit nem igazán érdekelnek a madarak, de mégis elfogadja Madárka különcségét. Kamaszéveiket együtt töltik, rengeteg marhaságot csinálnak. Egyszer Madárka fölmászik egy gáztartály tetejére és onnan leesve kis híján halálra zúzza magát. Néhány év múlva Alnek be kell vonulnia katonának. Mikor hazatér a háborúból, Madárkát elmegyógyintézetben találja, mert senkihez sem beszél, és teljesen úgy viselkedik, mint egy madár. Al bemegy hozzá a cellájába, és hogy Madárkát észhez térítse, végigmeséli neki gyerek és fiatalkori élményeiket, míg Madárka magában két kanáriára emlékezik vissza, akikben ő találta meg az élet örömét, és aminek hatására ő maga is madárrá válik. Ezt persze nem szó szerint értem, hiszen ezért is zárták elmegyógyintézetbe. Al elmeséli neki a háborúban átélt szörnyűségeket, és a történet végén Madárka újra normális lesz.
Ez egy nagyon jó könyv, én még két évvel ezelőtt olvastam, de még most is eléggé emlékszem rá. Ha jól tudom, meg is filmesítették, de erről nem sokat tudok, mivel nem láttam a filmet.