34. szám 2002. június
Más világ
Nagy mellű, szőke lányok kockás szoknyában, egy bomlott elméjű, ördögien ravasz sorozatgyilkos, egy húsvágó bárd, sikolyok, vonyító hegedűk, és sok-sok liter vér. Az utóbbi években csak ezeket az ócska kliséket kapták különböző minőségű csomagolásokban azok, akik jegyet váltottak az amerikai rémfilmek egyikére. A Sikoly első része még hozott némi újdonságot a sablonok tudatos alkalmazásával, azzal, hogy a történet szereplői érzékelték, egy horrorfilmbe csöppentek, és ki is próbáltak törni onnan. De a folytatások és az egyre degeneráltabb klónok már csak előre csomagolt, ízetlen, gyorsfagyasztott rémületet kínáltak. Az utóbbi években csak az Ideglelésnek és a Hatodik érzéknek sikerült kitörnie, pillanatokon belül kultuszfilmé is váltak az igazi borzongásra éhező nézők körében.
Alejandro Amenáber Más világ című filmje a remegő kamerák és a verejtékszagú iszonyat helyett a Hatodik érzék sztorija félelmét próbálja újraértelmezni, sőt a történet logikája és lezárása is Shymalan nagysikerű alkotásának gondolatmenetét követi.
A történet a Jersey-szigeten játszódik 1945-ben, közvetlenül a második világháború után. Grace a sziget egyik legrégebbi viktoriánus kastélyában él két gyermekével, akik szörnyű betegségben szenvednek: allergiásak a napfényre, ezért teljes sötétségben kénytelenek tölteni napjaikat. A házban minden ablakot vastag függönyök takarnak és az ajtókat mindig kulcsra zárják, hogy kirekesszék a ködös vidéken amúgy is csak bágyadtan pislákoló napfényt. Három új szolgáló érkezik a házhoz, és ezzel minden megváltozik az eddig nyugodt kastélyban. Egy szörnyű családi dráma emlékei derengenek fel, ajtók nyílnak ki maguktól, és eközben egyre többször szólal meg az eddig néma zongora.
A Más világban a rettegés nem a különleges effektek vagy a naturális jelenetek nyomán kel életre. A rendező, aki egyben a film forgatókönyvírója és zeneszerzője is, sokkal lágyabb, szinte láthatatlan félelem-szálakat sző a nézők köré. A természeti jelenségek, a köd és a sötétség ábrázolásával ébreszti fel bennünk az ismeretlen, átláthatatlan és így uralhatatlan erőkkel szemben érzett ősi félelmet. A Más világ így válik igazi hátborzongató filmes utazássá, aminek története ugyan nem olyan logikus és kerek, mint a Hatodik érzéké, de a hangulat mesteri felépítésével képes eltakarni saját hiányosságait. Az amerikai horrorfilmekhez szoktatott nézőknek talán lassú lesz a film cselekményvezetése és vágási technikája, de a hosszú, nyugodt jelenetek csak a feszültséget növelik.
A filmet mindenkinek ajánljuk, persze csak a Világbajnokság után!