34. szám 2002. június
Pánikszoba
Én alapvetően szeretem a kis térben játszódó filmeket, így különösebb gondolkodás nélkül vettem meg a mozijegyet a fenti filmre. Nem csalódtam. Az alaphelyzet nagyon jó, a történet (majdnem) végig izgalmas, fenntartja az ideges alaphangulatot. Ezt az élményt segíti a zene és a különleges kameramozgás is. Technikailag a film: 5-ös.
Meg és a lánya, Sarah új házat vesznek. De nem ám egy panellakást, ahol ketten épp kényelmesen elférnének. Hogy bosszút álljanak a válófélben lévő (mellesleg milliomos) papán, aki fizeti az új házat, az egyik elegáns negyedben vesznek egy hatalmas (nincs rá más szó) hodályt. Pont olyat, amin már kívülről látszik: ide érdemes betörni. Ezt persze tudta a ház előző tulajdonosa, a biztonság kedvéért úgynevezett pánikszobát építtetett. Ez a helység leginkább a parasztházakban lévő tisztaszobákra emlékeztet: ha nem muszáj, nem mennek be és csak nagyon ritkán használják. De a használata olykor létfontosságú lehet. Elvileg ugyanis, ha éjszaka azzal a tudattal ébredsz fel a betörők neszezésére, hogy csak be kell menned a tükör mögött nyíló titkos szobába, ahonnan a titkos telefonvonalról felhívod a rendőrséget, akik a legnagyobb titokban érkeznek meg két percen belül a ház elé, hogy meglepetésszerűen rajtaüssenek a banditákon, szóval ha így ébredsz, akkor biztos nem pánikolsz be. De még akkor sem, ha egy szerencsétlen véletlen úgy hozná, hogy hosszabb időt kell eltöltened a címszereplő helyiségben. Ez ugyanis egy igen jól felszerelt (nem mondom, hogy lakályos, de az biztos, hogy jól felszerelt) szoba. Itt van a zseblámpától kezdve a három hétre elegendő élelmen keresztül a tűzálló takaróig minden. Na jó, persze azért itt is történhetnek olyan dolgok, amelyekre nem lehet felkészülni.
Meg és Sarah beköltöznek a házba, és mit tesz Isten, rögtön első éjszaka betörnek hozzájuk. A három rabló ugyanis azt hiszi, hogy a ház üres, így nyugodtan elvihetik a nagy értékű kötvényeket, melyeket még az előző tulaj, az egyik betörő nagybátyja, hagyott itt. Meg persze felébred a zajokra és miután leesik neki, hogy mi történik, rohan a lányáért, aztán be a pánikszobába. Tehát miden megy, mint a karikacsapás, gondolnánk, amíg nem szembesülünk az alábbi tényekkel: 1. Mivel Meg nem tartotta olyan fontosnak, elfelejtette bekötni a szobában lévő telefont, így nem tudja hívni a rendőröket. 2. Az előző tulajdonos a vagyonát, vagyis a kötvényeket a biztonság kedvéért pont a pánikszobában rejtette el és ezt a rablók is tudják és addig nem akarnak elmenni, amíg meg nem szerezték. 3. Sarah cukorbeteg és ha nem kapja meg időben az inzulint, kómába esik. Röviden felvázolva ez a helyzet.
A film úgy a ¾-ig nagyon izgalmas, utána sajnos ellaposodik a történet, érződik, hogy David Fincher, a rendező, minél több ötletet próbált még belezsúfolni a film utolsó fél órájába és pont ettől válik unalmassá. Ennek ellenére nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen típusú filmeket, mert nem csak a saját kategóriájában jó, hanem a hónapnak is messze a legjobb multiplex filmje.