34. szám 2002. június

Röhögjünk együtt a reklámokon

Minden, ahogy általában, egy ötlettel kezdődött. Egy ötlettel, ami, ahogy általában, egy reklámból származott. A legtöbben elsiklanak az ilyen ihletett pillanatokon, de nem így a mi emberünk, nevezzük Kovácsnak (tényleg nagy ötlet volt), aki azonnal hozzá is látott a megvalósításhoz. Bérelt egy kisebb helységet, és a miheztartás végett rögtön ki is íratta rá, hatalmas neon betűkkel, hogy PEEP SHOW. Hát igen, manapság ebben van a pénz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy néhány nappal a nyitás után már az utcán kígyózott a sor. Bentről pedig állandóan az elégedett vendégek kiáltozása hallatszott. Olyasfélék, hogy „Micsoda lábak”, meg hogy „Ezek aztán a combok” és hogy... hát igen, nagyjából ennyit lehetett hallani, mivel Kovács úr kizárólag női lábakban utazott. Nos, talán mindenki más furcsának találta volna az ötletet, de végül még Kovács urat is meglepte, hogy mennyi férfit érdekelnek a formás női lábak, különösen, ha nem tartozik hozzájuk nő. Az üzlet virágzott és a pénz egyre dőlt. És Kovács úr elgondolkozhatott a terjeszkedésen. Kibérelt még néhány helységet, és azokat is a szabadalmaztatott módszerrel rendezte be. Emberünk azonban nem érte be ennyivel. Új ötletet merítve az eredeti reklámból, bővítette bárjai profilját a rántott combbal. Ezenkívül éjt nappallá téve azon fáradozott, hogy a reklám alapötletét továbbfejlessze, így nemsokára megjelent a sült comb, a főtt comb és a párolt comb is. A vendégek pedig minden addigit meghaladó számban tódultak Kovács úr Peep show-iba, aki addigra már nem tudta kézben tartani a birodalom elképesztő terjeszkedését, így áttért a frenchies rendszerre. Ettől kezdve gombamód szaporodtak a hasonló szórakozóhelyek, a módszer nemsokára elterjedt Chicagótól Pekingig és eljutott az arab országokba is. Minden rendben ment és úgy látszott, a találmánynak köszönhetően Kovács úr élete végéig (és azon túl is) luxuskörülményeket biztosíthat magának a találmányból. Ekkor azonban valami történt… Egy csalódott hivatalnok, vagy ki tudja miféle sötét személy, egy napon elgondolkozott azon, vajon honnan szerzik be olyan nagy számban a női lábakat. Ezt a teljességgel lényegtelen kérdést összefüggésbe hozták azzal a jelentéktelen megfigyeléssel, hogy a Peep show-k környékén ugrásszerűen megnövekedett az eltűnések és a lábrablások száma. Nem mondhatnánk persze, hogy Kovács úr őrült sorozatgyilkos lett volna, a lelkiismeretlen, szenzációhajhász média azonban ragaszkodott ehhez az állásponthoz, és aljas rágalomhadjárattal tette tönkre emberünk életét. A felesége elhagyta, a barátai elfordultak tőle, és miután a Peep show-birodalom összeomlott, különböző bűnök miatt többszöri életfogytiglanra ítélték. Ekkor Kovács úr teljesen megzavarodott és habzó szájjal elmenekült az országból. Egyesek szerint valahol a Himalájában bolyong és minden arra járó lábába belemar, mások azonban azt állítják, hogy Mexikó egyik eldugott csücskében egy női karokkal foglalkozó Peep show-ban látták. Annyi azonban bizonyos, hogy az a reklám a mai napig műsoron van, és senki se tudja mikor csap le újra…

Kovács György