34. szám 2002. június
A klónok támadása ellenem
A
filmet azért néztem meg, mert a csibetársamnak születésnapja volt – ő
nagyon szereti a Star Wars sorozatot. Még az első részt is megnéztem előtte,
hogy megértsem a történetet.
A film nem nagy szám, a sok számítógépes trükktől szinte nem maradt hely a színészi játéknak. Egyrészt a forgatási idő egyharmadát az tette ki, hogy a főhősnőt, Amidalát felöltöztették és levetkőztették, vagy éppen a haját csinálták meg. Másrészt a színhelyek állandó változása és az új szereplők megjelenése miatt a történet nem volt érthető (kivétel: Juli, aki előzőleg minden cikket elolvasott a filmről). A szerelmi szálat arra használták fel, hogy bemutassák Anakin lázadását a Jediség ellen. Ez előrevetíti azt, hogy Anakin nem tud uralkodni érzelmein. Nehezen tudtam átélni a szereplők gondjait, mert egy-egy szörny támadása után felpattantak a földről és mintha csak szúnyog csípte volna meg őket, küzdöttek tovább.
Ezt a filmet azoknak ajánlom, akik már látták a negyedik, ötödik, hatodik részt.