34. szám 2002. június
Témahét Szlovákiában
Ebben az évben patrónusaink valami teljesen új dologgal rukkoltak elő a májusi témahétre: egész hetes buszos kirándulás a felvidékre és Szlovákia északi területeire. Mindezt két szálláshellyel. Nem egyszerű eset, de még élünk. És bár a patrónusok azt írták a szüleinknek, régóta szeretnének ilyen témahetet, Harsi azért nem tarthatott velük, mert az útlevele az utazás előtt egy nappal rejtélyes módon eltűnt, valószínűleg az iskolában(-ból).
Körbebuszoztuk Szlovákia „közepét" és megnéztünk sok-sok múzeumot, várost és várat, amelyek egykor a magyar történelemből is kivették a részüket. Azt hiszem, nem lenne jó és érdekes, ha most felsorolnám az összes helyet ahol voltunk, hiszen ezek a helyszínek nektek talán nem jelentenek mást, csak helységneveket.
Egy-két affértól eltekintve nem éreztük rosszul magunkat. Igaz, döntő többségében magyarokkal találkoztunk, de azért utolsó nap nekünk is kijutott – ha csak egy pici időre is – a magyarokat Szlovákiában körülvevő előítéletből. Amikor az évfolyam együtt bement vásárolni egy rozsnyói boltba, úgy néztek ránk, mint a közönséges bűnözőkre. Nagyon rossz érzés volt, hogy minden mozdulatunkat figyelték. De hát ez is a témahét részét képezte: megismerni a szlovákiai magyarokat, helyzetüket – bár egy hét alatt csak benyomásokról beszélhetünk, ez többé-kevésbé sikerült is.
Voltak magyar idegenvezetőink, akik nagyon kedvesek voltak velünk – talán örültek is, hogy magyarokkal ismertethetik meg az egyes városokat. Volt, aki a hely történetéről nem is nagyon beszélt közülük, inkább például arról, hogy hogyan változott meg a lakosság összetétele Kassán a XX. században, vagy hogy milyen nehéz dolog az állampolgárságuknak megfelelő, ugyanakkor számukra idegen nyelvet tanulniuk. Az idegenvezetők nekem azért szoktak kicsit erőltetettnek tűnni, mert olyan, mintha szó szerint bemagolt szöveget mondanának el. Itt az volt a jó, hogy szinte a saját életüket mesélték el nekünk, amitől sokkal személyesebb és érdekesebb élmény volt várost nézni.
Történt sok minden, amiket itt most felsorolni lehetetlen, de voltak különleges esetek, mint például az újra és újra elromló és megjavuló légkondi a buszon, de említhetném a csütörtök éjjeli bulit is, ahol Z-nek valóban alkoholmérgezése volt, és W-t valóban korházba kellett szállítani, de Z nem azonos W-vel és W sem a detoxikálóban járt, hanem a belgyógyászaton (az általam hallott pletykákkal ellentétben). Senkit sem akarok védeni, de valahonnan meg kell tudnotok, hogy amit tudtok, az nem igaz.
Szóval egy új témahét, új dolgok, új élmények, új affér. Biztos, hogy van, aki még most sem emlékszik vissza szívesen a hét bizonyos eseteire, de valljuk be: nem igazán létezik témahét „botrány" nélkül. A kérdés csak ennek mértéke.
Egy picit nehéz befejezni ezt a cikket, mert annyi minden történt, de hát egy egész újságot mégsem írhatok tele!