39. szám 2003. október
Csillagászat észlelés, avagy nézzük meg a Marsot!
Pénteken (szeptember 19-én) délután 4-kor kellett a termtud. előtt lennünk. A társaság nagy része innen indult a Nyugatiba. A többiek meg a kisbusszal mentek. A vonatunk fél 6-kor indult, mi meg háromnegyed 5-kor az AKG-ból. Szóval nem volt sok időnk elérni, de azért nem késtük le (voltak még bonyodalmak, de ennek részletezésétől most eltekintek). Egy óra vonatozás után busszal mentünk tovább királyréti turistaszállásunkra, álnéven a Kastélyszállóba. Elosztottuk a szobákat, a 10-esbe is bejutottunk, ahova eredetileg rossz kulcsot kaptunk, de végül minden megoldódott. Megvacsoráztunk (hozott élelemből) közösen, és megbeszéltük, hogy mi lesz az este menete. Mikor besötétedett, elmentünk a kisbusszal egy olyan útszakaszra, ahol a vártnál jóval több kocsival találkoztunk. Mindegyik reflektorozott, és ettől újra és újra hozzá kellett szoktatnunk a szemünket a sötéthez. Közben hallgattunk előadást arról, hogy hol van a Sarkcsillag, melyik csillagkép hol van, és végül három különböző nagyítású távcsővel megnéztük a Marsot. Mikor már nagyon fáradtak voltunk, fáztunk, és mindent láttunk, amit csak lehetett, elindultunk vissza a szállásra. Ez már éjfél felé lehetett. Kaptunk másfél óra szabadidőt, és utána részt vettünk egy remek vetélkedőn, amin páran mégis elaludtak. Na de ez nem a vetélkedő, hanem a késői időpont miatt volt.
Itt jött az észlelés legjobb része... elmentünk bátorságpróbára. A lényeg az volt, hogy egy tavat körbejártunk egyetlenegy gyertyával, és közben öt helyen öt különböző feladatot hajtottunk végre (mindezt hajnali 2-kor). Volt egypár olyan hely, ahol kicsit féltem attól, hogy úsznom kell egyet. De aztán túléltem. Biztos az a Mars csoki segített, amit az elején mindenki kapott. Anélkül nem lehetett volna kibírni.
Végül visszamentünk a szállásunkra, és beszélgettünk egy darabig a közös térben. Én fél négy körül mentem el aludni, de azt mesélték, hogy a még ébren lévők elmentek Holdat nézni. Én ebből csak annyit vettem észre, hogy fél hat körül a visszaérkezők megtámadták a szobánkat. Reggel fél kilenckor volt az ébresztő, még reggelit is kaptunk, majd elindultunk a kisvasúthoz, ami visszavitt minket a vonathoz. A Nyugatiba dél körül érkeztünk meg, innen mindenki hazament – valószínűleg aludni.