39. szám 2003. október
A Karib-tenger kalózai
Bruckheimerék megpróbálták feléleszteni a mára már halott
kalózműfajt, és ötvözni a szintén kihalóban lévő zombi-horrorral, több-kevesebb
sikerrel.
A film rendkívül rejtélyesen kezdődik, és – felettébb kellemes hatást produkálva – tulajdonképpen csak a film felére épül fel a háttértörténet a néző számára. Ennek ellenére a film az alaptörténet ismerete nélkül is élvezetes. Ez többek között Johnny Depp (Captain Jack Sparrow) zseniális játékának köszönhető, aki hitelesen személyesíti meg a magabiztos, magát minden helyzetben feltaláló, ám mozgásában, viselkedésében felettébb furcsa kalózkapitányt, továbbá annak a rengeteg, remekül elhelyezett és eredeti, bár néhol morbid poénnak, amit a készítők szórtak el.
A történet két szálon fut, amelyek együtt indulnak, szétválnak, majd a
későbbiekben újra egybefonódnak: a tehetséges, ám iszákos mestere árnyékában
élő, a kormányzó szépséges lánya (Keira Knightley) után epekedő kovács, Will
Turner (Orlando Bloom) kálváriája, valamint a már említett kalózkapitány
reménytelennek tűnő harca hajójának visszaszerzéséért, amit legénysége árulása
miatt vesztett el. Kezdetben a megrögzötten becsületes és törvénytisztelő kovács
esküdt ellensége a kalóznak, a „társadalom szennyének”. Ám miután rájön, hogy az
oly mélyen tisztelt hivatalos vezetés, élén a kormányzóval, semmit nem tesz
szíve hölgyének megmentéséért, akit kalózok rabolnak el, félreteszi az
ellentéteket, és kiszabadítja a kalózt a börtönből, hogy az aztán segítsen neki
nemes célja elérésében. A lányt elrabló kalózok mellesleg Jack Sparrow áruló
legénysége, élén a velejéig romlott volt másodtiszttel. Itt hadd említsem meg,
hogy nagyon tetszett az, hogy míg a filmek többségében a gonosz egy, a jótól
teljesen távol álló, megkérdőjelezhetetlenül rossz figura, itt az egyik
főszereplő közvetlen közelébe hozták, ezáltal betekintést nyerhetünk céljába,
életébe, történetébe. Tehát az ifjú Will itt határozza el, hogy előtérbe helyezi
a lány megmentését a társadalom megtisztításával szemben. Nekem ez a
pálfordulata enyhén sántít, de nem lényeges. Az viszont lényeges, hogy Orlando
Bloom, aki Zöldlomb Legolast (A Gyűrűk ura) remekül eljátszotta, itt egyáltalán
nem hiteles. Egyszerűen nem nézem ki a figurából azt az elszántságot, indulatot,
bátorságot, furfangot, amivel a továbbiakban intézi a dolgokat. Viszont ezt az
egyébként aránylag nagy hiányosságot ellensúlyozza Johnny Depp – már említett –
egészen nagyszerű alakítása. Ez a film egy tipikus szombat esti szórakoztató
limonádé lenne, és 12 éven aluliaknak is nyugodtan ajánlható lenne szülői
felügyelet nélkül is, ám itt jön be a képbe a zombi dolog, ami tulajdonképpen
csak hatásnövelő, de szerintem nem is baj, hogy benne van. Van, aki azt mondja,
hogy ezáltal nevetséges zombi-horror kísérlet lesz a filmből, de szerintem pont
kellő mennyiségben vannak jelen a foszló arcú, mérsékelten szimpatikus
úriemberek, hiszen valamilyen módon érzékeltetni kell a kalózélet borzalmait is.
Kritikámat egy pofátlan Cinema-lopással fejezném be, ami nagyjából úgy hangzik,
hogy „A film egyszerre dicsőíti és figurázza ki a műfajt, ami amúgy se’
rejtegeti magában a lehetőségek tárházát” Egyetértek ezzel, bár halottról csak
jót, vagy semmit, nem?
A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (The Pirates
of the Caribbean: The Curse of the Black Pearl, amerikai, 144 perc, 2003)
Rendezte: Gore Verbinski
Főszereplők: Johnny Depp, Orlando Bloom, Geoffrey Rush