Szubjektív

Tartalom

39. szám 2003. október

A Karib-tenger kalózai

Bruckheimerék megpróbálták feléleszteni a mára már halott kalózműfajt, és ötvözni a szintén kihalóban lévő zombi-horrorral, több-kevesebb sikerrel.

A film rendkívül rejtélyesen kezdődik, és – felettébb kellemes hatást produkálva – tulajdonképpen csak a film felére épül fel a háttértörténet a néző számára. Ennek ellenére a film az alaptörténet ismerete nélkül is élvezetes. Ez többek között Johnny Depp (Captain Jack Sparrow) zseniális játékának köszönhető, aki hitelesen személyesíti meg a magabiztos, magát minden helyzetben feltaláló, ám mozgásában, viselkedésében felettébb furcsa kalózkapitányt, továbbá annak a rengeteg, remekül elhelyezett és eredeti, bár néhol morbid poénnak, amit a készítők szórtak el.

A történet két szálon fut, amelyek együtt indulnak, szétválnak, majd a későbbiekben újra egybefonódnak: a tehetséges, ám iszákos mestere árnyékában élő, a kormányzó szépséges lánya (Keira Knightley) után epekedő kovács, Will Turner (Orlando Bloom) kálváriája, valamint a már említett kalózkapitány reménytelennek tűnő harca hajójának visszaszerzéséért, amit legénysége árulása miatt vesztett el. Kezdetben a megrögzötten becsületes és törvénytisztelő kovács esküdt ellensége a kalóznak, a „társadalom szennyének”. Ám miután rájön, hogy az oly mélyen tisztelt hivatalos vezetés, élén a kormányzóval, semmit nem tesz szíve hölgyének megmentéséért, akit kalózok rabolnak el, félreteszi az ellentéteket, és kiszabadítja a kalózt a börtönből, hogy az aztán segítsen neki nemes célja elérésében. A lányt elrabló kalózok mellesleg Jack Sparrow áruló legénysége, élén a velejéig romlott volt másodtiszttel. Itt hadd említsem meg, hogy nagyon tetszett az, hogy míg a filmek többségében a gonosz egy, a jótól teljesen távol álló, megkérdőjelezhetetlenül rossz figura, itt az egyik főszereplő közvetlen közelébe hozták, ezáltal betekintést nyerhetünk céljába, életébe, történetébe. Tehát az ifjú Will itt határozza el, hogy előtérbe helyezi a lány megmentését a társadalom megtisztításával szemben. Nekem ez a pálfordulata enyhén sántít, de nem lényeges. Az viszont lényeges, hogy Orlando Bloom, aki Zöldlomb Legolast (A Gyűrűk ura) remekül eljátszotta, itt egyáltalán nem hiteles. Egyszerűen nem nézem ki a figurából azt az elszántságot, indulatot, bátorságot, furfangot, amivel a továbbiakban intézi a dolgokat. Viszont ezt az egyébként aránylag nagy hiányosságot ellensúlyozza Johnny Depp – már említett – egészen nagyszerű alakítása. Ez a film egy tipikus szombat esti szórakoztató limonádé lenne, és 12 éven aluliaknak is nyugodtan ajánlható lenne szülői felügyelet nélkül is, ám itt jön be a képbe a zombi dolog, ami tulajdonképpen csak hatásnövelő, de szerintem nem is baj, hogy benne van. Van, aki azt mondja, hogy ezáltal nevetséges zombi-horror kísérlet lesz a filmből, de szerintem pont kellő mennyiségben vannak jelen a foszló arcú, mérsékelten szimpatikus úriemberek, hiszen valamilyen módon érzékeltetni kell a kalózélet borzalmait is. Kritikámat egy pofátlan Cinema-lopással fejezném be, ami nagyjából úgy hangzik, hogy „A film egyszerre dicsőíti és figurázza ki a műfajt, ami amúgy se’ rejtegeti magában a lehetőségek tárházát” Egyetértek ezzel, bár halottról csak jót, vagy semmit, nem?

Herner Máté

A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (The Pirates of the Caribbean: The Curse of the Black Pearl, amerikai, 144 perc, 2003)
Rendezte: Gore Verbinski
Főszereplők: Johnny Depp, Orlando Bloom, Geoffrey Rush