39. szám 2003. október Esküvő monszun idejénŐrjítően színes kavalkád, tipikus történetek, mobiltelefon és szárong, nagycsalád, nem akarom azt írni, hogy bazi nagy indiai lagzi, pedig tényleg az. Már csak azért is, mert ha végignézzük a stáblistát, akkor láthatjuk, hogy a film még 2001-ben készült. Tény, hogy Indiában rengeteg filmet forgatnak, ha végignézzük az éves filmtermést, akkor a számadatokból megtudhatjuk, hogy naponta készül el egy film. Jó kérdés tehát, hogy az utóbbi két év kb. 800 filmje közül miért pont ezt mutatták be most világszerte. A válasz pedig egy hasonló témájú film, a Bazi nagy görög lagzi sikerében rejlik. Nem lepődnék meg, ha egy éven belül ellepnék a mozikat sikerre éhes rendezők nemzetiségi esküvőket feldolgozó filmjei. És ezzel most egy kicsit előre gondolkodtam, hiszen az Esküvő monszun idejént nem e divathullám meglovaglásaként forgatták, egyrészt mert jóval hamarabb készült, másrészt pedig mert témájában sem egyértelműen sorolható a könnyed vígjátékok közé. A film egy hatalmas család több kisebb történetét meséli el, középpontba állítva a lány, Aditi és a számára kijelölt vőlegény esküvőjét, mely egyben apropó is az ideiglenes családegyesítésre. És ebben a kisebb tömegben érdekes arcok, karakterek tűnnek fel: a csúnya, de széplelkű esküvőszervező, a szerelmes szolgálólány, az unokahúgát kiskorában zaklató nagybácsi, a menyasszony nős szeretője, a menyegzőért az eladósodást is vállaló apa, a kényszer szerepből kitörni készülő kamasz fiú... Bár a forgatókönyvre semmiképpen sem lehetne azt mondani, hogy unalmas, egy idő után az történik, mint az indiai filmeknél általában: a néző elmerül a gyorsan pergő, vibrálóan színes képekben és az egész alkotást végigkísérő csodálatos zenében, hogy aztán sóvárogva, de boldogan sétáljon ki a vetítőteremből.
Esküvő monszun idején (Monsoon Wedding, 114 perc, 2001) |