Szubjektív

Tartalom

39. szám 2003. október

Survivor – avagy mire képes az ember egy kis hírnévért?

Szeptember 20-án indult el az egyik kereskedelmi csatornán a Survivor, az új valóságshow-őrület. Hoppá, bocsánat, nem is valóságshow, hanem túlélőshow! Igen, ez elég találó név. Nekünk, nézőknek megint túl kell élnünk egy szombat esti, főműsoridőre tett baromságot.

A Survivor – A sziget a Karib-tenger közepén fekvő lakatlan földdarabon játszódik. Azaz, lakatlan volt. Eddig. Addig, amíg az európai stáb meg nem érkezett, szét nem hordta a felszerelését, el nem dobálta a szemetét és le nem telepedett. Mert az egy dolog, hogy a játékosok ott vannak – nekik majdnem mindent úgy kell csinálniuk, mintha hajótöröttek lennének, és nem lennének civilizált cuccaik. De a stábnak vannak. A csatornán a műsor indulása előtt bemutatták, hogy hogyan élnek ott azok, akik a produkciót készítik. Többek között elmondták, hogy a hőségben hány száz karton ásványvizet ittak meg. Ezzel csak az a probléma, hogy ezek a kartonok egytől egyig félliteres műanyag palackokat tartalmaztak. Ha azt is mellé mondják, hogy hány köbméter szemetet termeltek így, akkor azt hiszem, meglepően nagy számot kapnánk. És nem valószínű, hogy az üvegeket elszállították egy újrafeldolgozó üzembe...

A másik dolog, amin megakadtam, az a játékoscsapat összeállítása volt. Ez eléggé hasonlít az eddig megszokott valóságshow-khoz: van egy sztriptíztáncos, egy macho, egy szűzlány, egy laza kaszkadőrcsaj, egy különc pasi, és akkor még nem soroltam fel mindenkit. Ezek után jött a következő érdekes, vagyis inkább már nevetséges rész: mindenki hozhatott magával egy személyes tárgyat a ruhákon kívül. Azt gondolnánk, hogy egy lakatlan szigeti túlélőtúrára az ember mondjuk kötelet vagy kést vagy egyéb hasznos dolgot visz; na ehhez képest igen fura tárgyakat hoztak. Néhány példa: hinta, fénykép, kispárna (!), nyaklánc, frizbi, boxzsák. És csak a 18 éves – állítólag szűz – lánynak jutott eszébe egy növényhatározót bepakolni. Ehhez képest már a harmadik napon 4 embert kellett kórházba vinni, mert bezabáltak valami mérgező magot...

Végül néhány megállapítás (hogy ne csak kritika legyen):
– Összehasonlítva azért a VV és a BB-nél jobb (az alapötlet).
– Pozitívum, hogy csak szombat esténként adják, és nincsenek be- és kiszavazóshow-k, amikkel még több pénzt ki lehetne szedni az emberekből.

Viszont igaza lehet annak a hölgynek, akinek először felötlött a fejében a valóságshow gondolata, és ezt nyilatkozta egyszer: „egészen addig lesznek újabb és újabb valóságshow-k, amíg lesznek olyan emberek, akik egy kis pénzért és hírnévért akármire vállalkoznak.” Márpedig ilyenek mindig voltak, vannak és lesznek is.

Ginter Zsófi