39. szám 2003. október
A 10. évfolyam utolsó termtud. témahete
Köztudottan a májusi elutazós témahetek szoktak a legjobbak
lenni, mivel olyankorra az évfolyam már ismét összeszokott, mindenki megtalálta
az új vagy a régi helyét az évfolyamon. Az év eleji témahetek, akár történelem
vagy termtud. a téma, mindig egy kicsit nyugodtabban, unalmasabban telnek. Ahogy
egyik évfolyamtársam mondaná, „még nem harcoltuk ki ismét a helyünket az
évfolyam hierarchiai ranglétráján”.
Cikkemmel egyáltalán nem szeretném kivívni a termtud. tanárok ellenszenvét, hogy miért panaszkodok én azon, hogy „rossz volt a tábor”. Korántsem állítom, hogy nem élveztem volna a tábort, és ha így lenne, az akkor sem a termtud. tanárok lelkén száradna, mivel a programokkal semmi baj nem volt, érdekes helyeket néztünk meg Pécsett, a kiselőadások is jók voltak, az egész napos túra is remekül sikerült. Arról meg, hogy a pécsi terráriumban eszméletlen meleg volt, és arról, hogy a patrónusaink rendkívül bigottak az éjszakai takarodókat illetőleg, abszolút nem ők tehetnek. Remélem, érti valaki, mire gondolok...
Voltak viszont olyan mozzanatai is a tábornak, amelyeket nem sokan fognak
elfelejteni: a foci-mérkőzéseket és a szurkolást; azokat a remek ablakokat, ahol
át lehetett mászni éjjel egymáshoz; a „kicsi a rakás”-os évfolyamképet, valamint
azt, hogy évfolyamtársunk tengerimalackája (a kis b****meg) mindenhová elkísért
minket. Ja, és persze azt se, hogyan lehetett igencsak egyszerű s botor
módszerrel följavítani az embernek a témahét jegyét két osztályzattal (csak le
kellett borotválnia tarkopaszra a koponyáját). Ezzel a lehetőséggel élt is egy
Hold kupacos.