40. szám 2003. december
Beszélgetés a hetedikesekkel
Mikor nemrég felmentem a hetedikesekhez interjúkészítés
céljából, igencsak meglepődtem. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen
kedvesek! Őszintén szólva nem néztem ki belőlük, hogy ennyire nyitottak,
barátságosak és hogy ennyire „AKG-sok”... (Persze, kivételek azért vannak!)
Ahogy felérek az első emeletre, máris rám köszönnek: – Szia! – kiabálják valakik a hetedikes kisiskola elől. A két lány nem más, mint Barbinek Paula és Tamás Dorottya, akikkel már az augusztusi nomád táborban összeismerkedtem. Rövid, a cikk szempontjából lényegtelen beszélgetés után először nekik teszem fel azt a kérdést, amit a többieknek is szeretnék:
– Mit gondolsz az AKG-ról (diákok, tanárok, stílus, stb.)?
– Paula: Rosszat vagy jót mondjak? Rosszat nem tudok, úgyhogy csak ennyi: nagyon jó!
– Dorka: Nagyon nyíltak az emberek, tök jól el lehet velük beszélgetni.
– Esetleg negatív élmény?
– Ja, elhagytam a kulcsom! (azóta meglett... a szerk.)
Elkapok párat a most érkező diákok közül is, és tőlük is ugyanezt kérdezem.
– Sipos Cinti: A diákok jó fejek... De kérdezd inkább a Zsombort! – és a mellette álló fiúra mutat, majd elsiet. De Balogh Zsombor most nem óhajt nyilatkozni, inkább átadja a terepet a lányoknak.
Befut Törő Anna (Pötyi) is, aki régi ismerős, hiszen csibetársam, Törő Dönci húga. Őt már úgy fogadom, mondjon végre valami rosszat is, eddig csak jót hallottam.
– Pötyi: Sajnos, nem tudok rosszat mondani, nekem nagyon tetszik az egész, főleg az öltözködés. – De most már mennie kell lerakni a cuccait, a kisiskolából viszont előkerül még néhány lány. Őket is meginterjúvolom:
– László Kriszta: Nekem tetszik. Jó fejek a gyerekek. A legjobb pedig az, hogy mindenki jóban van mindenkivel.
Balogh Zsombor időközben visszakószált hozzánk, és végre nyilatkozik (ha nem
is teljesen úgy, ahogy vártam):
– Zsombor: 6 éve vagyok vízkőszerelő, és használjon mindennap Calgont, és már nagyon elegem van ebből az egészből, mármint a vízkőszerelésből... – és ha nem szakítom félbe, még egy ideig folytatná. Megérkezik Ferenczi Maxim is, akiről szerintem már majdnem mindenki hallott, úgyhogy méltán lettem kíváncsi a véleményére:
– Maxim: Túl jó! – hát, egy kicsit többre számítottam, de ő nem hajlandó többet mondani. Ekkor megérkezik Tóth Balázs, a nyolcadikos Tóth Bence öccse (Bence a másik olyan ember, akit tuti mindenki ismer), úgyhogy az ő válasza is nagyon érdekelt, és megfelelt a várakozásaimnak:
– Balázs: Szuper suli. Csak azt sajnálom, hogy senkit nem lehet kidobni az ablakon...
Azt hiszem, ízelítőnek ennyi elég is volt a hetedikesekből. Összegzésképpen csak annyit fűznék hozzá a dologhoz, hogy azért lehettetek volna egy kicsit kreatívabbak és őszintébbek is a válaszadáskor (mert nem hinném, hogy egyáltalán nincs rossz véleményetek a suliról!). De az is lehet, hogy nem háromnegyed nyolckor kellett volna kérdezősködnöm...