40. szám 2003. december
CBA – avagy mit tegyünk, ha éhesek vagyunk
Mit csináljunk, ha nincs elég pénzünk arra, hogy jóllakjunk
az Ildinél, vagy hogy kimenjünk a kínaiba? Legjobb, ha ilyenkor a CBA felé
vesszük az irányt.
Az előtérben általában nincsen kosár, de érdemes pár lépéssel többet mennünk,
és elvenni egyet, még ha egyetlen darab kiflit akarunk is venni. A CBA-s eladók
és pultosok ugyanis nem igazán szeretik, ha csak a kezünkbe gyűjtjük össze
mindazt, amit meg szeretnénk vásárolni. Erre nagyon érzékenyek. Ha mégis úgy
döntünk, hogy nem veszünk kosarat, akkor legalább három, CBA emblémával ellátott
pólós/kötényes ember fog utánunk szólni: „Legközelebb ugye hozol kosarat?!”,
vagy egyszerűen csak annyit: „KOSÁR!!!”. Én úgy gondolom, hogy a CBA a
leggazdaságosabb hely szerény kis iskolánk (vagy kisiskolánk?) közelében. Hol
máshol találhatnánk olyan megdöbbentően nagy akciókat,
mint Danone
gyümölcsjoghurtot 59, Chokitót 39, Kit Katot 49, és kistáblás Boci csokit 59
forintért? Ezek az árak szerintem megdöbbentőek, és igen jók, ha az ember le van
égve. Azért fő az óvatosság! Ha tejterméket találtok igen jutányos áron, akkor
mielőtt elrohannátok kifizetni, nézzétek meg, hogy mikor is jár le, mert könnyen
pórul járhattok. Persze mint mindennek, a CBA-nak is vannak rossz oldalai.
Például, ha kiürül egy polc, akkor fölösleges abban reménykednünk, hogy másnap
már újra lesz ott olyan csoki–joghurt–chips, amit épp szeretnénk – úgyse lesz.
Én több mint két hónap után találtam meg újra azt az ivójoghurtot, ami
szeptember közepe felé elfogyott. És ha valakinek még mindig nincs meg a
véleménye arról, hogy a CBA jó-e, avagy nem, elmondom, hogy én körülbelül egy
hónapja gyönyörű monoklit és púpot szereztem a homlokomra azzal, hogy nekimentem
annak a korszerű vasajtónak, amin át kéne haladnunk ahhoz, hogy bejussunk hőn
szeretett CBA-nkba. És most már mindenki eldöntheti maga, hogy él-e az iskolánk
melletti CBA nyújtotta lehetőségekkel...