40. szám 2003. december
CBA
Valószínűleg az iskolánk történetének egyik legérzékenyebb
pontjára tapintottam a témaválasztásnál. A fent említett közért valószínűleg
tönkremenne az AKG diákjaitól (vagy inkább azok szüleitől) származó bevételek
nélkül, ám az is kétségtelen, hogy egyesek minden erejükkel azon vannak, hogy
mégiscsak csődközeli állapotba hozzák a CBA-t. Jómagam is már több konfliktusnak
voltam a szemtanúja (nem vettem részt ezekben az akciókban, köztudottan gyáva
ember vagyok). Hallottam már felháborodott pénztárosokat sopánkodni, láttam
diákokat üldöző, husánggal felszerelt henteslegényeket rohanni (testalkatukhoz
képest feltűnően gyorsan) stb.
Minden erőmmel próbálok elfogulatlannak és pártatlannak tűnni, de ez nem nagyon sikerül. Egy kicsit leegyszerűsítve, lebutítva az ember ezt így látja: adott egy iskola, egy-két renitens, „diákcsínyre hajlamos” tanulóval. Velük szemben a munkájukat végző sértődött pénztárosok, hentesek, akik nagyon nem vevők a fent említett „diákcsínyekre”, és ennek a véleményüknek tettekkel adnak nyomatékot. Még ha az utóbbiaknak van is igazuk, akkor sincs joguk (sőt!) erőszakkal fellépni a diákok ellen.
Elmesélnék egy rövid történetet: egy hideg téli délutánon egy-két barátommal
– természetesen a tanórák végeztével – elmentünk a CBA-ba. Mikor a szomszédos
iskola elé értünk, menekülő diákokba ütköztünk, akik a nagy rohanásban néha-néha
hátrapillantottak. Mire a közért sarkához értünk, a következő kép tárult szemünk
elé: egy fa tetején kétségbeesve mászkál egy tanuló, a fa lábánál pedig egy
jóarcú hentes, valamilyen bottal a kezében szeretettel teli szívvel várja a
csapdába esett fiatalember. Miközben a történteket figyeljük, kicsapódik az
üzlet ajtaja, és egy másik hentes – Zrínyi módjára – feldúlva rohan ki és
kollégája segítségére siet. Lent nagy kiabálások közepette készülődnek az
ünnepélyes fogadásra, ám az ármányos módon tőrbe csalt diák leugrik a fáról, és
hihetetlen sebességgel elillan. Ám habzó szájú, agyvérzés közeli állapotban lévő
hevesebbik úriember már hiába hajítja az ifjú után a husángját, az nem talál
célba, és a tanuló olajra lép.
Nem ismerem a teljes történetet, csak a saját tapasztalataimat osztottam meg az olvasókkal. Lehet, hogy a boltosoknak van igazuk, lehet, hogy súlyos(?) büntetést érdemel a gyerek, ám az biztos, hogy soha nincs joguk kezet emelni a diákokra.