40. szám 2003. december
...és az elnök
Egy sikeres újraválasztás, átláthatatlan célok, egy alá nem írt jegyzőkönyv, egy szülinap Greenpeace-es tortákkal. Címszavakban így lehet összegezni az orosz államfő 2003-as évét. És ki tudja, lehet, hogy nem éri meg a szilvesztert...
Úgy tűnik, a XXI. század elején ismét egy Vlagyimir okoz fejtörést a világnak, csakúgy, mint az első világháború után. A kiotói klímaváltozási jegyzőkönyvet az életbelépéséhez az üvegházhatást fokozó gázokat kibocsátó országok közül anynyinak kéne aláírnia, hogy a gázkibocsátás 55%-át kitegyék. Eddig 104 ország adta beleegyezését, amelyek együttesen 44%-ot bocsátanak ki. Putyin aláírása 17%-ot, egyben a jegyzőkönyv életbelépését jelentené.
Ez viszont az aláíró országok számára környezetvédelmi intézkedések sorozatát
vonja maga után, ami – mondanom sem kell – rengeteg pénzbe kerül. Így érthető,
hogy egy szociális gondokkal küszködő országban ennyi pénz elköltése – az
„egyszerű ember” szemével: a semmire – nem nagyon jöhet szóba. Így aztán az
elnök „tette a dolgát”, és megtagadta a beleegyezést. Egyben hatalmas
diplomáciai hibát elkövetve, úgy közölte ezt a nagyvilággal, mintha csak otthon,
a nappalijában ülne; valahogy így: „gyakran hallani mostanában – néha viccesen,
néha komolyan – mi amúgy is északi ország vagyunk, nekünk nem jönne rosszul 1-2
fok hőmérséklet-növekedés, legalább nem kellene bundákra és egyéb meleg holmikra
költenünk”.
És ezzel – úgy látszik – megpecsételte a saját sorsát. Alig két héttel a világkonferencia után a Scotland Yard jelentette: merénylet készült ellene, amit meghiúsítottak. („Orvlövész végzett volna Putyinnal” – írta az egyik napilap.) Mindeközben a norvég és a kanadai miniszterelnök is felhívta figyelmét arra: országukban máris érzékelhető a globális felmelegedés; Kanadában vészesen csökken a jegesmedve-populáció, mert az eddig állandóan fagyott jég- és hótömegek már ott is megolvadtak. A norvég kormányfő azt üzente: a helyzet korántsem ad okot viccelődésre az ő esetükben sem; évtizedeken belül Oroszországban is hatalmas területek válhatnak lakhatatlanná, ha a fölmelegedés ilyen ütemben folytatódik.
A helyzet adott: az idő pereg, nem lehet előre tudni, milyen következményei lehetnek a jelenlegi klímaváltozásnak. Ha még nem késő, a kulcs az orosz államfő kezében van, akire immár többen is vadászhatnak; a Green Peace, esetleg a csecsenek, és bárki más is...
Így állunk jelenleg? A környezet, a Föld védelméhez államfőnek kell meghalnia? Elég csúnyán nézne ki a történelemkönyvek lapjain pár száz év múlva. Ha egyáltalán lesz pár száz év múlva.