40. szám 2003. december
Észlelés Gánton
avagy: lehet-e élvezni a holdfogyatkozást mínusz tíz fokban?
A válasz természetesen igen, hiszen a Supernova szakkör idei
második észlelése is remek hangulatban telt. (De az is igaz, hogy a rettentő
hideget legtöbben csak a fűtött kisbuszban, váltásokban bezsúfolódva tudtuk
elviselni...) Ennek ellenére öszszességében jó volt az este.
Nyolcadikán, szombaton délután ötkor indultunk Gántra, a szakkör nagyobbik fele a Székesfehérvár felé tartó Volánbusz utasait boldogítva, néhány szerencsés pedig a kisbusszal vághatott neki az útnak. Röpke két és fél órás zötykölődés után érkeztünk meg a fantasztikus turistaházba, ahol a szállásnál már csak a lakótársaink voltak szörnyűbbek: kissé lyukas, testhezálló alsógatyában és túrabakancsban rohangáltak a rendkívül vonzó pasik, miközben Desperadót hallgattak... Na de hagyjuk, nem ez a lényeg! Szóval nagy nehezen, de sikerült minket rávenni arra (kb. este tízkor), hogy menjünk és ismerjük meg a környéket (by Bandi tours). Hát, ebből annyi lett, hogy a kisbusszal odaszállítottak minket a tett, azaz a megfigyelés színhelyére. Kiderült, hogy a „magyar Marson” vagyunk, vagyis tulajdonképpen egy régi bauxitbányában, ahol minden tiszta vörös és kopár, csakúgy, mint a Marson. Mondjuk ez inkább nappal és télen látszik, amikor már semmilyen növény nincsen, de nem baj, nekünk van képzelőerőnk! Itt egy ideig szórakoztunk a visszhanggal, ami a magas falak miatt hallatszik, és amikor ezt meguntuk, visszamentünk a házba, ahol a holdfogyatkozás kezdetéig (kb. hajnali fél kettőig) volt egy kis szabadidőnk. Ez nagyon gyorsan eltelt a vacsorával és hasonló dolgokkal, és máris mehettünk viszsza a terepre, ahol gyorsan fel kellett állítani a távcsöveket, mert a fogyatkozás már elkezdődött. Lehet, hogy nem jó az időérzékem, de szerintem ott töltöttünk először kb. másfél-két órát, ami alatt mindenki megnézhette a már jócskán megfogyatkozott Holdat, valamint a Szaturnuszt is, ami számomra egy emlékezetes élmény, mert a bolygó a távcsőben hihetetlen jól látszott a gyűrűivel együtt (ne nézzetek hülyének, tudom hogy ez csak nekem újdonság, de akkor is tök jó volt!). Aztán egy kis időre visszamehettünk „felengedni” a szállásra, de nem sokáig maradhattunk, mert négykor volt teljes a holdfogyatkozás, és erre mindenki nagyon kíváncsi volt. Amikor az árnyék elérte a Hold legszélét is, felbontottuk a (gyerek!)pezsgőt, és megehettük a székesfehérvári Tescóban vásárolt gazdaságos chipseket meg babapiskótákat. Úgy fél öt tájban mentünk végleg vissza a turistaházba, ahol szinte mindenki azonnal elaludt.
Másnap már a nyolc negyvenötös busszal elindultunk Székesfehérvár felé, ahol rövid városnézés következett. Ez anynyiból állt, hogy mindenki bemenekült a jó meleg McDonald’s-ba...
Fél tizenkettő körül értünk vissza Budapestre, a Népliget buszállomásra, ahonnan mindenki rohant haza, valószínűleg aludni.
